Jézuska takarója
Ma ismét eszembe jutott, mert karácsony van. Hat-hét éves koromban, amikor még azt hittem, hogy a Jézuska keres fel karácsonykor, bár az ünnepnek és az ajándékoknak örültem, elszomorodtam, mert nem tetszett a pici betlehem a fa alatt. Falemezre ragasztott matrica volt csupán az istálló, a három színes alak, mellettük ajándékaikkal a három királyok, s a pásztorok fehér bárányaikkal. Szép volt, hangulatos volt, csak nekem nem tetszett. Néztem én innen is, onnan is, de sehogyan sem tudtam elfogadni, mást szerettem volna. Karácsony előtt, a kirakatok üvegje mögött szebbeket láttam, csillogó fejdíszes királyokat, békés tekintetű pásztorokat, pihenő vagy legelésző bárányokat, megannyi parányi szobrocskát. De anyáméknak nem ilyen volt. A betlehemet mindig a nővérem tette a fa alá, ő már tudta a gyertyagyújtás igazságát, amikor én még mesés várakozással lestem a csengő hangját.
