Két szakadék közt a hegygerincen

Kovács Piroska Mária nővér – „Keresztény nagycsaládban nőttem föl Kecskeméten, ami az ávósok egyik »kedvenc« városa volt. Másodikos koromtól az angolkisasszonyok rendjéből két szerzetes nővér tanított hittanra. A kecskeméti nagytemplomban akkor szolgálatot teljesítő Szilléry László atya, a civilben működő nővérekkel olyan közösséget hozott létre, ahol virágzott az egyházközségi élet.

Mindig eggyel több ötlete volt…

Endrődi Emma Rita nővér – „Templomot szerető gyerek voltam, szívesen vettem részt az egyházközség életében. Később, a fővárosba kerülve mint diáklány lelkesen bekapcsolódtam az akkor alakulófélben lévő Szent Rita-egyházközség munkájába. Úgy éreztem, ha lenne egy olyan intézmény, ahol teljes állásban az egyházközségben dolgozhatnék, örömmel végezném ezt a munkát. Ez a vágyam egyetemi éveim alatt teljesült, amikor találkoztam valakivel, aki az Egyházközségi Nővérek Társaságának tagja volt” – mesél hivatásának kezdetéről Endrődi Emma Rita nővér.

Inkább az internálást választotta…

Nagy Erzsébet Bóna szervita nővér – „Szüleim nem voltak vallásosak, anyukám református nevelést kapott. Budapesten, a III. kerületben és Árokszálláson jártam iskolába, ott volt egy aranyos tanító néni, aki nagyon szeretett engem. Az iskolában tanultam hittant, és nagyon vágytam a zárdába, de szüleim ebben nem támogattak.

A gyerekek voltak a szívem közepe

Veisz Mária Claudia szervita nővér – „Itt laktam gyerekkoromban Győrben, a mostani rendház melletti telken állt a házunk. A megváltós nővérek neveltek óvodáskoromtól, hívást éreztem a szerzetesi életre, és először a karmelitáknál, majd a megváltósoknál próbálkoztam.