A kilencvenes évek végén néhány jegyzőkönyvecskére leltem nagyszüleim padlásán. Azóta gyakran forgatom ennek a számomra oly kedves észak-erdélyi fiatalembernek a naplóköteteit, melyeket még szülőfalujában kezdett el írni. Ő volt az édesapám.
Balmazújváros határában, Vókonya-pusztán, az országosan ismert biogazda, Rózsa Péter birtokán több százan gyűltek egybe augusztus 29-én, hogy templomot avassanak, amolyan pusztaszentélyt, ősi kultúránkat idézőt. Makoldi Sándor festőművész, néprajzkutató tervei alapján és irányításával, száznál is több ember áldozatos munkájával, mintegy öt év alatt épült fel a „fénytemplom” – ahogyan Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke nevezte a szépséges szent hajlékot.
