Ökumenikus „fénytemplom”
Fotó: Ozsváth Sándor

Már az avatás időpontja is jelképerejű: augusztus 29-e Keresztelő Szent János vértanúságának napja. E naphoz a magyar történelemben szinte kivétel nélkül gyászos események fűződnek: 1521 Nándorfehérvár eleste, 1526 Mohács, majd 1541-ben Buda eleste. Tragikus, későbbi ráadásként 1849-ben ezen a napon utasította Ferenc József Haynaut a kíméletlen megtorlásra, hogy csak legszomorúbb nemzeti gyásznapjainkat említsük. OLYMPUS DIGITAL CAMERAÖkumenikus gondolkodásunk, kultúránk talán legszebb új ezredbéli alkotását – lelkészek és plébánosok karéjában – Fekete Károly református és Bosák Nándor római katolikus püspök áldotta meg.
Délben a „magyarok asztala” teríttetett. A hagyományos helyi étkek mellé a Kárpát-haza neves borászai vonultatták fel nedűiket. A kulináris élvezetekhez idővel szellemi javak is társultak (történelmi, művelődéstörténeti előadások), majd megemlékeztek a Hortobágyra hurcoltakról, délután pedig Pap Gábor művészettörténész és Makoldi Sándor ismertette-értelmezte a kápolna jelképrendszerét.
A nap záróakkordja az elsősorban természetesen magát az új templomot ünneplő ünnepeltek (Makoldi Sándor festőművész, Galánfi András fafaragó, Győri László szobrászművész, Buglyó Péter kádár, Kovács Zoltán szarufaragó, Végvári József nyelvész, Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József magyarságkutató), vagyis a hetven-, a hetvenöt, a nyolcvan- és a nyolcvanöt évesek felköszöntése volt.
E pusztaszentélyt az alkotó eredetileg sárból és nádból, a Felső-Tiszavidék paticsfalú istenházainak mintájára álmodta meg, de Rózsa Péter „gazduram” kérésére végül időtálló anyagokból készítették el, „hogy legalább ötszáz évig álljon”, hirdetve Isten s a magyarság szenvedéseken, megpróbáltatásokon diadalmaskodó, mert időről időre hittel, tudással, művészettel megerősített életerejét. „Mert ő megsebez, de be is kötöz” – olvashatjuk Jób könyvében. Ez a szikrázó nyár végi nap s ez a Vókonya-pusztán ékeskedő templom bizonyítja ezeknek a szavaknak az igazságtartalmát, a vigaszt és gyógyulást kínáló prófécia beteljesedését, méghozzá a jelenkori magyar és világtörténelem egy nehéz időszakában, a XXI. századi népvándorlás lélektani és gyakorlati megpróbáltatásainak közepén.