A vén ágak, a fonnyadt körték
varázslatosan csüngnek a párkányról,
eltakarva a magas ház falát,
mi örökké zárva van, lakatlan, és mégis,
úgy mondják, lát engem, ahányszor csak
elmegyek mellette, egyre kifejezőbb,
mintha ő maga lenne a forrás,
melyből útjára indul
az alkonyi szél, a kékeslila szél,
a susogás, mely a halálról mesél.
Zsille Gábor fordításai
Nina Cassian (1924) román költőnő, zenész, húsz
verseskötet szerzője.
Ideje jött, Teremtőm, hogy lehűljön a tenger,
zsugorodjék a nappal, kitaszítson a hullám…
Nem távozhatom a nyárból, míg útra nem kél ő is,
míg csőrükbe nem veszik a darvak, mint egy
fátylat.
Csak még egyszer jussak fel,
csak még egyszer megcsókolhassam
a hegy homlokát, Uram!
Nem kell szédítően nagyot ugranod.
Elég, ha rám nézel a sárga szemeddel.
Bárhová megyek, bármit is teszek,
sárga szemed már-már dermedten csüng rajtam,
poharakból szürcsölöm, gyümölcsökben
harapok rá, könyvem borítóján látom,
a holdon, a bal combomon,
szombat éjjeli álmomban, és így tovább.
