Németh Norbert

Krisztusnak mint Pantokrátornak, a mindenség urának az ikonográfiában a VI. századtól ismert ábrázolása a mindenható és mindenek feletti uralmát hirdeti. Krisztus dicsőséges és győztes uralmának művészi ábrázolása sohasem félelmet kíván ébreszteni bennünk, hanem a meghívottságunkat akarja erősíteni. Azt a reményt, hogy nekünk is helyünk van ebben az uralomban. Az apostoli egyház azt tapasztalta húsvétkor, hogy Jézus az egész teremtés ura, mert a halálnak is ura. Nem a halál uralkodik Jézuson, hanem éppen fordítva, Jézus a halálon, tehát mindazon, ami meg van jelölve a változással, a mulandósággal. Az ősi bazilikákban, az apszisban aranyozott kövekből kirakott mozaikokról tekint le a Pantokrátor a történelemre és ránk. Ez a tekintet nem megsemmisítő, hanem a minket boldogítani akaró Isten irgalmas arca. Pünkösd után értették csak meg az apostolok, kicsoda ez a mindenség ura, és milyen jövőnk van általa, vele és benne. Ebbe a jövőbe segít betekinteni két XX. századi teológus, Boros László és Hans Urs von Balthasar. Egy „homályos tükrön” át kukkanthatunk bele a jövőbe, a halálban megszülető „végső döntésbe” és „az üres pokol reményébe”.