Nagy Enikő

Amit Istennek lehet adni

Szerző:

Elmélet vagy élet

Barátnőmmel vasárnapi misére mentünk, de már késésben voltunk. Épphogy beestünk hát a templomba, így helyünk sem igazán akadt. Megálltunk hátul, ám észrevettük, hogy egy férfi mellett mégis szabad két hely a padok mögötti székeken. Senki nem ült oda a férfi mellé, inkább szanaszét álltak az emberek. Mi viszont úgy döntöttünk, ha már van hely, és senki sem foglalja el azokat, hát letelepszünk. Amikor leültünk, akkor fedeztük csak fel: hajléktalan a férfi mellettünk. Nem mintha ez zavart volna minket, egyszerre rádöbbentünk: hát ezért nem ült oda senki!

Meselánc

Szerző:

A magyar lány és a francia fiú meséket vitt egyik országból a másikba

Meselánc Történetünk kezdetén egy magyar lány beleszeretett egy francia fiúba. Egyszer csak fogták magukat, és beutazták a világot, no de nem ám csak úgy saját kedvükre: meséket vittek egyik országból a másikba, és bemutatták azokat az ott élő gyerekeknek, majd velük együtt előadást készítettek a különféle népek, nemzetek klasszikus történeteiből. File Csilla mesél A mese útján elnevezésű projektről. „Tavaly szeptemberben találkoztunk egy általános iskolai osztállyal a franciaországi Nizzában, és megkértük őket, hogy válasszanak ki egy mesét, amit mindenki ismer az országukban – kezdi a lány. Választásuk La Fontaine A holló és a róka című meséjére esett, ezzel indultunk hát útnak Bali szigetére, Indonéziába.”

Egy jobb élet reménye

Szerző:

ENSZ-elismerés az elrabolt és megerőszakolt nőket segítő szerzetes nővérnek

Egy kongói szerzetesnő kapta idén az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kitüntetését, a százezer dolláros Nansen-díjat. Angélique Namaika Ágoston-rendi nővér azokkal a nőkkel foglalkozik, akik gerillák áldozatai lettek; arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat: elrabolták vagy elűzték, s nemritkán megerőszakolták őket. Több mint kétezer lány, asszony életét segített már újjáépíteni a Kongó északkeleti részén található Dunguban. Kitüntetését szeptember 30-án vette át Genfben, majd október 2-án a Vatikánban Ferenc pápával találkozott.

Épp az idei Nansen-díjazott nevének bejelentésekor, szeptember 17-én látott napvilágot egy jelentés az LRA (Lord’s Resistance Army) kegyetlenkedései miatt menekültté váló százezrekről. Hiába a fejére kitűzött ötmillió dolláros vérdíj, Joseph Kony gerillavezér, aki Isten harcosának nevezi magát, seregével továbbra is dúlja a Kongói Demokratikus Köztársaságot és a környező országokat. A közép-afrikai állam lakosai közül 2008 óta csaknem félmillióan kényszerültek menekülni, s közülük ma is mintegy háromszázhúszezren élnek az otthonuktól elszakítva. A férfiakat megölik vagy kényszermunkára fogják, a kisfiúkból hadsereget toboroznak, a kislányokat és az asszonyokat magukkal viszik és megerőszakolják, s ha rájuk untak vagy teherbe estek, az erdőbe űzik őket. Hiába mennek haza, családjuk már nincs, vagy ha mégis, ritkán fogadja vissza: a legtöbben kiközösítik e nőket azért, ami velük történt.

Csak segítek, hogy a saját lábukra álljanak.

Mi lesz veled, vallás?

Szerző:

Ifjúságunk a legfrissebb adatok tükrében

A közelmúltban láttak napvilágot a – Kopp Mária segítségével indult – negyedik magyarországi ifjúságkutatás eredményei, amelyek szerint a bizonytalanság az egyik leg – meghatározóbb tényező a 15–29 éves korosztály életében. Változékony világunkban a fiatalok nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek házasságot, kevésbé vállalnak gyermeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a menni vagy maradni kérdésével és a jövőjükkel kapcsolatban. Ugyan akkor vágynak a rendezettségre, nem keresik a változást, bár az mindig megtalálja őket. S van itt még egy fontos dolog: a vallás egyre kisebb részük számára bír jelentőséggel.

Ilyet is tud az egyház!

Szerző:

Katolikus társadalmi napok – képekben

A „Kattárs”-on szó esett a cigány- és börtönpasztorációról, a média evangelizációs szerepéről, a szegényekről és a betegekről való gondoskodásról, a teremtésvédelemről, a gazdaságról és persze az oktatásról is. Van megoldás a társadalmi problémákra, és ez bizony kétezer évvel ezelőtt keresendő – elsősorban erre kívánták felhívni a figyelmet a rendezvénnyel, amellyel nem egyszerűen csak tablót akartak mutatni, hanem választ adni a kérdésre: ha valaki szeretne, hol és hogyan segíthetne.

Krisztussal az emberekért

Szerző:

Katolikus Társadalmi Napok

Sok mindent látott már a Magyar Nemzeti Múzeum, megannyi tudományos, kulturális és számos más jellegű programot, ám hasonlót, azt hiszem, nem nagyon. Szeptember 20. és 22. között – Magyarországon először – rendezték meg a múzeum kertjében a katolikus társadalmi napokat, és ennek keretében több mint negyven egyházi és civilszervezet „vert sátrat” a helyszínen, hogy bemutassa: mi mindent tesz az emberekért.

Fiú vagyok-e, vagy lány? Vagy…

Szerző:

Egyelőre nem mondok semmit, csak leírom a tényeket: november 1-jétől a német szülők nemcsak fiúként és lányként, hanem meghatározatlan neműként is anyakönyveztethetik újszülött gyermeküket, aki később maga döntheti el, férfi vagy nő szeretne-e lenni, attól függően, ugye, hogy melyik nem jellemzőit érzi a leginkább érvényesnek magára. De persze arra is van lehetőség, hogy valaki egész életében ne azonosuljon egyik nemmel sem.

Mi van? Ez komoly? – tán sokunknak ez az első reakciónk. És igen, komoly. Németország az első európai ország, amely törvénybe iktatta mindezt. Harmadik nem hivatalosan létezik már Nepálban, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. S míg a német személyi iratokban egyelőre maradnak a megszokott kategóriák, vagyis csak a születési dokumentumokban történik változás, addig Ausztráliában például már az útlevélben is három lehetőség szerepel: F mint female, M mint male és hát X. Európában egyébként Finnország tett még jelentős lépéseket a harmadik nem elismerése felé, de ott törvényi változtatás nincs kilátásban.

A másikra hangolva

Szerző:

Látogatás a zsámbéki premontreieknél

Ha Zsámbékon jár az ember, csak kapkodja a fejét, látva azt, mennyi mindent csinálnak az ott élő premontrei nővérek: napközit és szakközépiskolát működtetnek, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot tartanak fenn, időseket gondoznak, fogyatékosokkal és szenvedélybetegekkel foglalkoznak, no meg gyakorta ételt osztanak. A szeptember 20. és 22. között Budapesten megrendezendő katolikus társadalmi napok kiemelt célja, hogy nekik segítsenek. A rendezvényen azért gyűjtenek, hogy be tudják fejezni a Szent Norbert közösségi házat, amely rászorulók befogadó otthona, közösségi központja lesz.

„Jövök rögtön!” – mondja Ágnes nővér, amikor megérkezünk. Nem is kell több, máris látom: ezer dolga van. A rendház előterében várakozunk, mellettünk dobozok sorakoznak, ruhákkal telipakolva. Alighanem adományok. Ágnes nővér csakhamar meg is erősít feltételezésemben: azok, egyenesen Németországból jöttek. Majd elindulunk a rendház folyosóján, s közben hasonló látvány fogad: dobozok és nem odavaló bútorok tucatjai. „Hát igen, nálunk nincs olyan rend, amilyennek egy szerzetesközösségben lennie kellene, voltaképp itt van a raktár, ezen a folyosón meg a szobákban, és örökké jövés-menés van.” A közösségi ház azért is épül, hogy legyen egy hely, ahol gyűjthetik s ahonnan szétoszthatják az adományokat. Miközben beszélgetünk, azalatt is csörög a nővér telefonja: valaki kiadja a lakását, és felajánlja a rászorulóknak a bútorait. „Nem is tudom, hova tesszük majd őket, de talán rögtön visszük ki a családokhoz, igen, tudom is, melyik családnak lesz rájuk a legnagyobb szüksége” – fontolgatja, mihelyst leteszi a telefont.