Koncz Veronika

Andrej Tarkovszkij Tü­kör cí­mű film­je 1973—74-ben ké­szült. For­ga­tó­könyv­ét a ne­ves ren­de­ző Alekszandr Misarinnal kö­zö­sen ír­ta. Meg­ál­la­pod­tak: so­ha sen­ki­nek nem árul­ják el, hogy az egyes je­le­ne­te­ket me­lyi­kük ál­mod­ta vá­szon­ra. Az azon­ban biz­tos, hogy az em­lé­ke­zet tük­ré­be pil­lan­tó fil­met, e höm­pöly­gő idő­uta­zást el­ső­sor­ban Tarkovszkij ön­élet­raj­za ih­let­te. Öt­le­te már 1968-ban meg­fo­gal­ma­zó­dott az al­ko­tó­ban. Ek­kor még a Val­lo­más cí­met vi­sel­te, és Tarkovszkijnak ezért a film­jé­ért is meg kel­lett küz­de­nie.  Éve­kig nem ka­pott en­ge­délyt a for­ga­tás­ra. Az il­le­té­kes elv­tár­sak ne­he­zen ért­he­tő­nek tar­tot­ták…

An­gol té­vé­film­so­ro­zat, 4/1. (2008)

Az an­gol iro­da­lom ki­emel­ke­dő pró­za­író­já­nak, Thomas Hardynak ké­sei mű­ve az Egy tisz­ta nő. Ben­ne a szép pa­raszt­lány, Tess tör­té­ne­tét is­mer­het­jük meg, aki­nek tisz­ta lel­ke és ne­mes jel­le­me el­le­né­re rö­vid éle­te so­rán szin­te csu­pa ku­darc, meg­aláz­ta­tás és szen­ve­dés jut. Az egy­kor nagy hí­rű D’Urberville ne­me­si csa­lád el­sze­gé­nye­dett ágá­nak sar­ja, a rom­lat­lan Tess Dur­bey­field jó­mó­dú ro­ko­na­i­nak szol­gá­la­tá­ba áll, s ez­zel meg­in­dul ko­mor vég­ze­te fe­lé. A klas­­szi­kus re­gény hős­nő­jét Gem­ma Arterton for­mál­ja meg a BBC négy­ré­szes fel­dol­go­zá­sá­ban, amely kor­hű kör­nye­zet­ben, meg­ren­dí­tő drá­ma­i­ság­gal me­sé­li el a kép­mu­ta­tó vi­lág ál­tal el­ti­port nő hal­ha­tat­lan tör­té­ne­tét.

Ma­gyar film­sza­tí­ra (1977)

A vas­utas­csa­lád ha­tal­mas sür­gés-for­gás kö­ze­pet­te vár­ja au­gusz­tus hu­sza­di­kát, a nagy na­pot — de nem­csak az ün­ne­pet, ha­nem pes­ti ro­ko­nuk lá­to­ga­tá­sát is. A ro­kon ugyan­is nem egye­dül ér­ke­zik, ha­nem nagy ha­tal­mú funk­ci­o­ná­ri­us fő­nö­ké­vel és an­nak csa­lád­já­val. A ven­dég­fo­ga­dók szá­má­ra itt a so­ha vis­­sza nem té­rő le­he­tő­ség, hogy bá­va­tag gyer­me­ke­i­ket re­mek ál­lás­hoz jut­tas­sák. A há­zi­as­­szony lu­cul­lu­si la­ko­mát ren­dez, gő­zö­lög­nek a le­ve­sek, il­la­toz­nak a hú­sok, csur­ran a pá­lin­ka, csak­hogy hi­ba csú­szik a szá­mí­tás­ba. A ma­gas ran­gú elv­társ, a mun­kás­moz­ga­lom ve­te­rán­ja má­ra gyo­mor­ba­jos, asz­ke­ti­kus funk­ci­o­ná­ri­us, aki ide­gen­ked­ve te­kint a te­rí­tett asz­tal­ra…

Ma­gyar do­ku­men­tum­film

Idén ja­nu­ár 12-én volt het­ven esz­ten­de­je, hogy a Vö­rös Had­se­reg egy­sé­gei Urivnál át­tör­ték a Ma­gyar Ki­rá­lyi 2. Hon­véd Had­se­reg vé­del­mi vo­na­la­it. Ez­zel olyan ka­taszt­ró­fa vet­te kez­de­tét, amely­nek fáj­dal­ma a mai na­pig ele­ve­nen él a ma­gyar­ság­ban. Mi­ért kel­lett a ma­gyar ka­to­nák­nak a szü­lő­ha­zá­juk­tól több mint ezer ki­lo­mé­ter­re har­col­ni­uk? Hol és mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött kel­lett helyt­áll­ni­uk a má­so­dik had­se­reg ka­to­ná­i­nak? Szük­ség­sze­rű volt-e a ka­taszt­ró­fa? Ezek­re a kér­dé­sek­re ke­re­si a vá­laszt e do­ku­men­tum­film. Az egy­kor ese­mé­nye­ket a kor­sza­kot jól is­me­rő tör­té­né­szek se­gít­sé­gé­vel fel­idé­ző film ké­szí­tői fel­ke­res­ték a híd­fő­har­cok ama hely­szí­ne­it is, ahol hét év­ti­ze­de több tíz­ezer ma­gyar hon­véd vesz­tet­te éle­tét.

Ame­ri­kai do­ku­men­tum­film (2008)

Palden Gyatso gyer­mek­ko­ra óta ti­be­ti budd­his­ta szer­ze­tes. 1959-ben a Kí­nai Kom­mu­nis­ta Had­se­reg be­bör­tö­nöz­te, mert bé­ké­sen tün­te­tett Ti­bet kí­nai meg­szál­lá­sa el­len. Har­minc­há­rom éven át tűr­te a bör­tönt, a kín­zá­so­kat, az éhe­zést, a meg­alá­zást és a kény­szer­mun­kát. Sza­ba­du­lá­sa után az in­di­ai Dha­ram­sza­lá­ba me­ne­kült, amely a szám­űzött ti­be­ti kö­zös­ség ott­ho­na. Bé­kés har­ca az igaz­ság­ta­lan­ság és tu­dat­lan­ság el­len ma is foly­ta­tó­dik. A do­ku­men­tum­film egy szik­la­szi­lárd hi­tű és aka­ra­tú em­ber drá­mai és ins­pi­rá­ló tör­té­ne­tét mu­tat­ja be. Az idős szer­ze­tes mel­lett meg­szó­lal­nak más po­li­ti­kai fog­lyok, csa­lád­tag­ok és a da­lai lá­ma is, va­la­mint ar­chív fel­vé­te­lek is sze­re­pel­nek a ta­nul­sá­gos és szív­szo­rí­tó tör­té­nel­mi do­ku­men­tum­film­ben.

Ma­gyar víg­já­ték (1961)

A ré­gi ma­gyar fil­mek az  idő­seb­bek szá­má­ra vis­­sza­hoz­zák az if­jú­sá­got, a fi­a­ta­lok pe­dig el­me­reng­het­nek ál­ta­luk egy rég­volt vi­lág bá­ján-bú­ján. Ez­út­tal Törőcsik Ma­ri és Bod­ro­gi Gyu­la ala­kít sze­rel­mes­párt. A lány, Szö­szi fod­rász, a fiú, Ár­pi cuk­rász. Szö­szi szü­lei el­vál­tak, ő a nagy­any­já­nál la­kik. Ár­pi sze­re­ti a szü­le­it, de rég­óta ha­rag­szik só­go­rá­ra, Pis­tá­ra, aki­ről tud­ja, hogy sze­re­tőt tart. A ro­kon Ár­pi el­len for­dít­ja a szü­lő­ket, és a ve­sze­ke­dés után a fiú el­ha­tá­roz­za, hogy el­köl­tö­zik ott­hon­ról. Az­tán még jobb öt­le­te tá­mad: há­za­sod­ja­nak ös­­sze Szö­szi­vel. A lány ugyan­olyan heb­rencs, ezért rá­áll az aján­lat­ra. De az össze­csi­szo­ló­dás se­hogy sem si­ke­rül. Vé­gül Szö­szi ha­za­köl­tö­zik. Ár­pit leg­na­gyobb meg­le­pe­té­sé­re ap­ja be­szé­li rá, hogy bé­kül­jön ki a lán­­nyal. Szö­szi elő­ször duz­zog, de sze­rel­me le­győ­zi a sér­tő­dést.

Ma­gyar já­ték­film (1988)

Enyedi Il­di­kó el­ső film­je Arany Ka­me­ra-dí­jat nyert Cannes­-ban. Fris­sen vég­zett ren­de­ző­ként tel­je­sen más han­got ütött meg mun­ká­já­val, mint amit ko­ráb­ban meg­szok­hat­tunk a ma­gyar fil­mek­től. Já­té­kot és me­sét, va­rázs­la­tot és iró­ni­át öt­vöz. Edi­son, a tu­dós alak­ja fog­lal­ja ke­ret­be a tör­té­ne­tet, aki ta­lál­má­nya­i­val ha­tal­mas táv­la­to­kat nyi­tott meg a XX. szá­za­di em­be­ri­ség előtt. Az már más kér­dés, hogy mi­ként él­tünk e le­he­tő­sé­gek­kel. A tu­do­má­nyos kö­rí­tés­be ékelt me­se sze­rint egy iker­pár épp ak­kor szü­le­tik, ami­kor Edi­son be­mu­tat­ja a vil­lany­égőt. Szü­le­té­sük ma­ga is a fény­ből tör­té­nik, hi­szen két csil­lag száll le, hogy Dó­rá­ban és Li­li­ben tes­tet ölt­sön. Nem együtt nő­nek fel, két kü­lön vi­lág­ban él­nek, s kön­­nyen le­het, hogy nem is két lány­ról van szó, ha­nem egy fi­gu­ra két én­jé­ről — a ka­pocs ket­te­jük kö­zött pe­dig ter­mé­sze­te­sen a fér­fi…