Koncz Veronika

Kul­tu­rá­lis és gaszt­ro­nó­mi­ai be­szél­ge­tős mű­sor ( 2012)

A ta­valy meg­újult köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zió egyik leg­si­ke­rül­tebb kez­de­mé­nye­zé­se a Bor­va­cso­ra. Hi­szen van mit ta­nul­nunk, il­let­ve új­ra­ta­nul­nunk bor­kul­tú­rá­ról, gaszt­ro­nó­mi­á­ról, eti­kett­ről. A Bor­va­cso­ra olyan be­szél­ge­tős mű­sor, amely ha­zánk ös­­szes bor­vi­dék­ét kör­be­jár­ja, be­mu­tat­va az adott tér­ség bo­ra­it és agráriumát. A va­cso­ra­ven­dé­gek kö­zött min­dig van egy bo­rász, il­let­ve két is­mert, köz­éle­ti sze­rep­lő.  Nagy Sán­dor mű­sor­ve­ze­tő irá­nyít­ja a be­szél­ge­tést, igye­kez­ve meg­ma­rad­ni az ele­gan­cia és a kön­­nyed szó­ra­ko­zás kö­zöt­ti szűk mezs­gyén. A Bor­va­cso­ra a kedd es­té­ben a bé­ke szi­ge­te, amely meg­erő­sí­ti ben­nünk azt a hi­tet, amely sze­rint akár hét­köz­nap is le le­het las­sí­ta­ni. Ki le­het bon­ta­ni egy üveg, fi­nom bort. És te­rí­tett asz­tal mel­lett le­het még be­szél­get­ni má­sok­kal bor­ról, em­ber­ről, em­ber­ség­ről és az Is­ten te­rem­tett vi­lá­gá­ról. Rá­érő­sen. Ér­tel­me­sen

Magyar ismeretterjesztő film (2012)

Iszkaszentgyörgy Szé­kes­fe­hér­vár­tól mint­egy tíz ki­lo­mé­ter­re ta­lál­ha­tó. Ha­tá­rát észak­ról a Ba­kony, nyu­gat­ról a be­lő­le nyú­ló Iszka-hegy, dél­ről a Sár­rét, ke­let­ről pe­dig a Mó­ri-árok al­kot­ja. A te­le­pü­lés már a hon­fog­la­lást meg­elő­ző év­ez­re­dek­ben is la­kott hely volt. A tér­ség föld­raj­zi adott­sá­gai és ter­mé­sze­ti vi­szo­nyai igen ked­ve­ző­ek vol­tak. A hon­fog­la­ló ma­gya­rok is fel­ver­ték szál­lá­sa­i­kat e tá­jon. A köz­ség szép kas­té­lyá­ról, ame­lyet Ama­dé An­tal épít­te­tett, 1735-ben te­szik az el­ső em­lí­tést. A kas­tély­hoz park is tar­to­zott. Az egy­ko­ri an­gol­kert­ből saj­nos má­ra nem sok ma­radt. A fa­lu bel­te­rü­le­té­től nem mes­­sze tört fel a Duz­zo­gó hő­for­rás.  Az öt­ve­nes éve­kig für­dő is mű­kö­dött itt. Az Ízőrzők cí­mű so­ro­zat e fe­je­ze­te gaszt­ro­nó­mi­ai uta­zás­sal egy­be­kö­tött ven­dég­ség­be hív­ja a né­ző­ket. Így meg­is­mer­ked­he­tünk a vi­dék jel­leg­ze­tes éte­le­i­vel s azok re­cept­je­i­vel. Meg­tud­hat­juk, ho­gyan ké­szül a hi­deg sző­lő­le­ves, a sod­rott ré­tes, a ba­ko­nyi ponty va­jas ga­lus­ká­val, a brok­ko­likrém­le­ves, a szent­györ­gyi töl­tött ka­raj és a Rákóczi tú­rós.

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő film (2004)

Ter­mé­sze­te­sen mi nem Joulupukkinak ne­vez­zük őt, akit gyer­mek­ko­runk óta vár­va vá­runk de­cem­ber ha­to­di­kán. Nem Lapp­föld­ről ér­ke­zik, és nin­cse­nek rén­szar­va­sai.  Im­már húsz éve új­ra Mi­ku­lás­nak ne­vez­het­jük a Tél­apó he­lyett. A jó­té­kony myrai Mik­lós püs­pök alak­ja azon­ban az el­múlt szá­za­dok­ban sok­szor és sok­fé­le­kép­pen ala­kult, ke­ve­re­dett más né­pek kul­tú­rá­já­val, val­lá­si gya­kor­la­tá­val, aján­dé­ko­zá­si vá­gyá­val. A mű­sor an­nak jár utá­na, hogy Finn­or­szág­ban ho­gyan ala­kult az ün­nep­vá­rás és az ün­nep­lés az el­múlt év­szá­zad­ok­ban, men­­nyi­re tér el a ma­gyar ha­gyo­má­nyok­tól, s hogy az em­be­ri­ség egyik leg­szebb ün­ne­pe men­­nyi­re vált üz­le­ti vál­lal­ko­zás­sá.

Ma­gyar port­ré­film (2007)

Ha én ró­zsa vol­nék, Sző­ke An­ni bal­la­dá­ja, A Kárpáthyék lá­nya, Va­la­hol egy lány, Jel­be­széd… hos­­szan le­het­ne még foly­tat­ni a sort meg­ze­né­sí­tett Jó­zsef At­ti­la-, Pe­tő­fi-, Arany Já­nos-ver­sek­kel. Több nem­ze­dék nőtt fel Koncz Zsu­zsa le­me­ze­in. Sok lány iri­gyel­te de­ré­kig érő ha­ját, és va­ló­szí­nű­leg nem­csak Cseh Ta­más sze­re­tett vol­na az éne­kes­nő­vel kéz a kéz­ben jár­ni. Koncz Zsu­zsa 1962-ben tűnt fel a Ma­gyar Te­le­ví­zió Ki mit tud? cí­mű mű­so­rá­ban. Negy­ven­öt év­vel ké­sőbb, Nagy György mik­ro­fon­ja előtt be­szélt in­du­lás­ról, pá­lyá­ról, pá­lya­tár­sak­ról. Az éne­kes­nő az utób­bi két év­ti­zed­ben kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­val va­ló­szí­nű­leg sok ra­jon­gó­ját meg­lep­te. Ám el­fo­gult név­ro­kon­ként és örök­re há­lás kö­zön­ség­ként hi­szem, hogy amit da­la­i­tól, hang­já­tól, elő­adá­sa­i­tól kap­tunk, aján­dék volt, és örök­re az is ma­rad.

Le­vél Tün­dér­or­szág­ból

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2008)

Wass Al­bert a ma­gyar iro­da­lom el­lent­mon­dá­sos alak­ja. A hi­va­ta­los iro­da­lom­tör­té­net szin­te tu­do­mást sem vesz ró­la, mi­köz­ben ol­va­sói a leg­na­gyob­bak kö­zött em­le­ge­tik. Mű­ve­it Ma­gyar­or­szá­gon a rend­szer­vál­tás óta je­len­te­tik meg, ko­ráb­ban év­ti­ze­de­kig szin­te is­me­ret­le­nek vol­tak. Po­li­ti­kai fel­hang­ok­tól sem men­tes kul­tu­sza Er­dély­ben és Ma­gyar­or­szá­gon egy­aránt erős. Wass Al­bert 1944-től Né­met­or­szág­ban, majd 1952-től ha­lá­lá­ig az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban élt. Ceauőescu be­til­tat­ta a köny­ve­it. „A funtineli bo­szor­kány” cí­mű mű­vé­vel 2005-ben az egyik leg­ked­vel­tebb ma­gyar író­nak bi­zo­nyult ha­zánk­ban. Wass Al­bert 2008-ban lett vol­na száz­esz­ten­dős. Ak­kor több mű­so­rá­val is rá em­lé­ke­zett a Du­na Te­le­ví­zió. A „Le­vél Tün­dér­or­szág­ból” cí­mű do­ku­men­tum­film­ben Ta­ka­ró Mi­hály iro­da­lom­tör­té­nész ka­la­u­zol­ja a né­ző­ket Wass Al­bert út­ján, kö­zel hoz­va hoz­zánk az író alak­ját.

Ma­gyar té­vé­film­so­ro­zat 2/2. (1980)

Mik­száth Kál­mán tör­té­ne­te idil­li kör­nye­zet­ben kez­dő­dik. Jahodovszka asszony (Pé­csi Il­di­kó) ta­bá­ni kert­ven­dég­lő­jé­ben, a Fe­hér Pá­vá­ban, ahol a kva­ter­ká­zó törzs­ven­dé­gek asz­ta­lai kö­rül ott sü­rög-fo­rog a ven­dég­lős­né ka­masz lá­nya, Sipsirica (Kecs­kés Szil­via). Egy na­pon hi­á­ba vár­ják a törzs­ven­dé­gek a tisz­ta lel­kű le­ány­kát. Any­ja Krak­kó­ba küld­te nén­jé­hez. Druzsba ta­nár urat (őze La­jos), Sipsirica ke­reszt­ap­ját egy nap Fel­ső-Ma­gyar­or­szág­ra szó­lít­ják te­en­dői. Út­köz­ben olyan fel­fe­de­zést tesz, amely so­rán ki­de­rül, mi­lyen gya­lá­zat is tör­tént va­ló­já­ban Sipsiricával. Ha­za­tér­ve min­den kö­vet meg­moz­gat, hogy fel­fed­je a tit­kot. Így ke­rül szem­be a ha­ta­lom­mal, amely nem tű­ri azo­kat, akik uj­jat mer­nek húz­ni ve­le. Mik­száth A Sipsiricában kö­nyör­te­le­nül le­szá­molt a dzsent­ri-Ma­gyar­or­szág li­be­ra­liz­mu­sá­ba ve­tett hi­té­vel.

Ma­gyar té­vé­film (1975)

Nagy Zajtai Ist­ván peleskei nó­tá­ri­us­hoz (Páger An­tal) ál­la­mi hi­va­tal­nok ér­ke­zik, aki a csá­szár pa­ran­csát hoz­za, amely sze­rint az ös­­szes ma­gyar is­ko­lát be kell zá­rat­ni. A tisz­tes­ség­ben meg­őszült nó­tá­ri­us Bu­dá­ra uta­zik, hogy a mél­tó­sá­gos kor­mány­hi­va­tal­no­kok­ra rá­bo­rít­sa az asz­talt. Eköz­ben időt sza­kít a fő­vá­ros­ban ta­nu­ló fi­á­ra, Sán­dor­ra is, aki ál­lí­tó­lag be­le­ha­ba­ro­dott va­la­mi fe­hér­sze­mély­be. A Mé­hes György for­ga­tó­köny­vé­ből ké­szült film fő­alak­ja a ma­gyar hu­mor egyik ha­gyo­má­nyos­sá vált sze­rep­lő­je, akit Gvadányi Jó­zsef gróf te­rem­tett meg sza­ti­ri­kus ver­ses el­be­szé­lé­sé­ben. A nó­tá­ri­us a vi­lág­tól kis­sé el­ma­radt, de egész­sé­ges ész­já­rá­sú és rom­lat­lan fa­lu­si ma­gyar em­ber kép­vi­se­lő­je. A film­ben már el­tá­vo­zott, de hal­ha­tat­lan szí­né­sze­ink egész so­rát is új­ra lát­hat­juk: a fő­sze­rep­lőn kí­vül pél­dá­ul Agárdy Gá­bort, Bilicsi Ti­va­dart, Ga­ras De­zsőt, Kalocsay Mik­lóst és Kom­lós Ju­cit.

Ma­gyar té­vé­film, 2/1. (1976) • A Jó­kai Mór re­gé­nyé­ből ké­szült film a ki­egye­zést meg­elő­ző idő­szak­ban ját­szó­dik, fel­vo­nul­tat­va a kor jel­leg­ze­tes fi­gu­rá­it. A be­szé­lő ne­vű Vi­lá­go­si (Básti La­jos) le­mond hi­va­ta­lá­ról, és egy ta­nya bér­le­té­ből pró­bál meg­él­ni csa­lád­já­val. Hart­ner Nán­dor fő­is­pán (Bes­se­nyei Fe­renc) szin­tén a po­li­ti­ká­tól vis­­sza­vo­nul­tan él, de már az el­ső adan­dó al­ka­lom­mal eszét ve­szi a pénz sza­ga. Fia, Elem­ér (Farády Ist­ván) Ame­ri­ká­ban har­col, az észa­ki had­se­reg­ben. Itt ta­nul­ja meg be­csül­ni a mun­kát s a mun­ka ál­tal szer­zett tisz­tes­sé­get. Bécs­ben te­lep­szik le, ahol ta­lál­ko­zik az oly rég­óta sze­re­tett és ke­re­sett Ilon­ká­val — Vi­lá­go­si le­á­nyá­val. Az idő­seb­bik Hartner igyek­szik vis­­sza­kap­ni el­vált fe­le­sé­gét, Malvinát (Bor­dán Irén), de kor­rup­ci­ós üzel­mei so­rán baj­ba ke­ve­red­ve et­től is mind mes­­szebb sod­ró­dik. Mind­eköz­ben tit­ká­ra (Luk­ács Sán­dor) szö­vö­ge­ti a po­li­ti­kai és sze­rel­mi bo­nyo­dal­mak há­ló­ját.