Csendes tanári pályán
Zárday Tamás piarista emlékére
A budapesti Piarista Gimnáziumban 1967-ben végzett első osztályának öregdiákjai közül úgy tízen-tizenöten minden hónap utolsó csütörtökjén összejövünk egy budai sörözőben. Az utóbbi időben nemcsak a kerek évfordulókon, hanem egyéb találkozóinkon is többször eljött közénk a tanár úr. Így volt ez legutóbb idén áprilisban is. A rendház kapujában találkoztunk. Könnyű ballonkabátja alatt sejteni lehetett szikár, de a szokásosnál is soványabb termetét. Fején fekete baszk sapka ült, szemüvege mögül barátságosan pislantott rám.
Útközben néhány személyes kérdés mellett irodalmi és történelmi témák kerültek szóba. A tanár úrnak jó memóriája volt, így ötven év távlatából is tudta, hányas szám alatt volt a szülői ház, ahol egykor családlátogatáson járt nálunk.
