Hazánk mint tagország különös helyzetbe került az unión belül. Közvéleményünk egy jelentős része – ismerethiányból fakadóan vagy öröklött reflexek alapján – a külvilágot, a nem világosan definiált „őket”, mások pedig nagyon is világosan a nyugati demokráciákat okolják a magyar kormány és egy sor nemzetközi intézmény közti súrlódásért.
Nem meglepő, ha az újságolvasó nem érti az európai eseményeket, a fenyegető előrejelzéseket, az aggodalmas kommentárokat. A szakelemzők is sokszor melléfogtak az európai politikai és gazdasági folyamatok megítélésében, nincs egyetértés már a válság természetéről sem.
A fejlett világon 2008-ban végigfutó pénzügyi válságot nem követte nyugalom Európában. Drámai fejleményeket látunk Görögországban, de gondban vannak az írek, a portugálok is. Az elemzők azt találgatják, hogy melyik lesz a következő bajba jutó ország. Főleg Amerikában vagy a közös európai valuta iránt mindig szkeptikus Angliában sokan azt jósolják, hogy az euróövezet hamarosan szétesik.
A 2008 őszére világméretűvé váló pénzügyi válság érdekes következményei közé tartozik a bankadó kivetésének ügye. A bankok, biztosítók és más pénzintézetek természetesen nálunk és máshol is fizetnek társasági adót és egyéb adókat, de amiről ezekben a napokban annyi szó esik, az különadó, tehát többletelvonás. Ezt tervezi a francia, a brit, a német kormány, és a magyar kormány is ilyen törvényjavaslatot terjeszt be az Országgyűlés elé. Ami hazai dolgaink azonban – nem először – némileg eltérnek a nyugati helyzettől, amint az mindjárt kiderül. Előbb azonban a tisztánlátás érdekében vizsgáljuk meg, hogy milyen előzményekre tekint vissza az ügy.
