Egy frontmentes nap végén
Vers
arra gondolok
alkalmatlan az idő elégiára
egyértelmű a képlet tudom
de elegem van
az önostorozásból
nem olyan jó a világ
hogy minden hiba okát
magamban keressem
arra gondolok
alkalmatlan az idő elégiára
egyértelmű a képlet tudom
de elegem van
az önostorozásból
nem olyan jó a világ
hogy minden hiba okát
magamban keressem
arra gondoltam
vénásan
aztán arra
nem segít
elfogadva a hazugságokat
még húzom egy ideig
szedem az emlékeket
minden nyom engem mutat
tudom odébb van még a szenteste
de sokáig azt gondoltam
több mint négy évtized után
idén nem készítem el az ünnepi ételt
az ég odakint vak korom
a jövő nap mit rejteget
ha úgy akarja megtudom