Bese Gergő Péter

Lengyelország. Hívő katolikus embernek ez a szó egyet jelent Európa egyik utolsó lelki mentsvárával, azzal az országgal, ahol még él az egyház. Ahol a szekularizáció borzalmaival szemben még komoly tömegeket mozgatnak meg zarándoklatok, egyházi ünnepek és az alapvető erkölcsi törvényeket szem előtt tartva az emberek nem adják meg magukat a „halál kultúrájának”. Persze hitük és egyházuk szeretete nagyon mélyen gyökerezik mindennapi életükben. Éljenek akár az amerikai földrészen, vagy dolgozzanak London belvárosában, gyökereik szorosan összekötik őket. A lengyel öntudat és a hit elválaszthatatlan egymástól.

966-ban vették fel a kereszténységet, s ennek biztos fundamentumára építették létüket, kultúrájukat. Istenbe vetett hitük mellett már a XIII. század írásos emlékeiben felfedezhetjük Mária nevét. A Szűzanya tisztelete összekapcsolódott az egyház erősödésével. Ehhez járult hozzá 1382-ben Nagy Lajos király, aki a Czestochowában letelepített pálos rendre a Fekete Madonna-ikon őrzését bízta.

A magyar bencés közösségek március 20-án ünnepelték Szent Benedek tavaszi ünnepét. A pannonhalmi főapátság vendége s az ünnepi liturgia főcelebránsa Beer Miklós váci püspök volt. Ugyanezen a napon nyílt meg a főapátság új időszaki kiállítása, Biblia Scripta – Az Írás a középkorban címmel. A bencés szerzetesközösség, a gimnázium diáksága, valamint számos vendég részvételével ünnepelt szentmisén Beer Miklós püspök a mai keresztények előtt álló kihívásról beszélt, amely sok tekintetben hasonló a másfél évezreddel korábbihoz.