Baranyai Béla

Bár eredetileg a távközléshez köt a szakmám, mindig is szerettem volna egyszer teológiát tanulni. Végül erre is sor került, harmincévesen ültem be újra az iskolapadba. Az egyetem elvégzése után sok évig keresgéltem, míg végül sikerült olyan munkahelyet találnom, ahol ismereteimet kamatoztatni tudom. A hit kérdésein kívül érdekel a történelem – leginkább a közelmúlt – és a filmművészet. Mivel a család is fontos az életemben – nős vagyok, és három gyermekem van –, e témával is szívesen foglalkozom.

Gazdag örökség

Szerző:

„Egyre világosabban látom azonban, hogy az átfogó történet ismereténél is fontosabb a mai magyar fiatalnak a múlt és közelmúlt konkrét ciszterci egyéniségeinek példája. Tudják meg, milyen gazdag örökség él közöttük. Elsősorban a szent életűek élet- és jellemrajzát választottam, akik a hármas zirci hivatás (monasztikus szerzetes, pap és tanár) szintézisét – különböző módokon és arányokban – megvalósították. De azokból is szeretnék többeket bemutatni, akik legalább a hivatás egyik összetevőjét úgy élték meg, hogy mi is tanulhatunk tőlük.” E szavakkal – melyeket a szerkesztő, Kereszty Rókus Dallasban élő szerzetes tanár írt a könyv bevezetőjében – lehet a legjobban jellemezni a Ciszterci arcképek című kötetet. Ebben ugyanis azokról a ciszterciekről olvashatunk, akik az utóbbi száz évben a rendi élet – Jelenits István Ajánlásában írt szavával élve – „hősei” voltak.

Honnan hová?

Szerző:

Az ősszel bemutatott filmek közül az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó alkotás Pawel Pawlikowski filmje, az Ida. Nem csak azért, mert reklám nélkül is figyelemre méltóan sokan nézték meg. A kritikusok is egyöntetű tetszéssel fogadták, legalábbis ami a formai megvalósítást illeti, hiszen a témája miatt sok bírálatot is kapott.

Pontosítás szükséges

Szerző:

Kétségtelen, hogy a kortárs lelki irodalom művelői közül különleges személyiségével kiemelkedik Richard Rohr. Könyveiben őszintén és mélyen ír azokról a kérdésekről, melyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Átelmélkedett szavai legtöbbször a gyakorlat által is hitelesítettek. Legújabb, Halhatatlan gyémánt című könyve – mely az Ursus Libris Kiadónál jelent meg – azonban figyelemre méltó megállapításai mellett számos kérdést is felvet az olvasóban.

„Isten fiaihoz” illik a szabadság

Szerző:

Kereszténység és nemzeti liberalizmus

 

Az elmúlt esztendők során a Párbeszéd Házának konferenciáin a XIX. század nagy magyar személyiségeinek – Liszt Ferenc, Széchenyi István, Eötvös József – küldetését és hitbeli meggyőződését elemezték. A tanácskozássorozat legutóbbi rendezvényén, melynek címe Kereszténység – nemzet – szabadság volt, a XIX. század meghatározó szellemi irányzatát, a nemzeti liberalizmust vették górcső alá. A szakmai-tudományos konferencia előadói teológiai, eszmetörténeti és filozófiai szempontból járták körül a felvetett témát.

A „szegények melletti opció”

Szerző:

A felszabadítás teológiájáról

 

A Kereszténység – nemzet – szabadság című konferencián Lukács László, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa a felszabadítás teológiáját ismertette. Az alábbiakban előadásának rövidített változatát közöljük.

A teológia szerint a döntési szabadság Isten előtti felelősséggel is jár, míg a politikai szabadság elsősorban a személy önrendelkezési jogát jelentette. A két szabadságfogalom sokáig el volt választva egymástól. A II. vatikáni zsinat igyekezett összehangolni ezeket azzal, hogy nyitott a szabadság e világi értelmezése felé. Ugyanakkor XXIII. János pápa azt is megfogalmazta, hogy az egyháznak a szegények egyházának kell lennie. Giacomo Lercaro bíboros, a liturgikus reform végrehajtója a „szegények anyai egyházáról” beszélt. A zsinat végére Hélder Câmara, Olinda és Recife érsekének vezetésével megszületett a „katakomba paktum”, melyben a csatlakozó főpásztorok a puritán élet és a szegények iránti szolidaritás mellett foglaltak állást.

Feltétel nélkül

Szerző:

„Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer? Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18,21–22). De vajon mit jelent ez pontosan? Hogyan kell a mindennapi életben gyakorolni a megbocsátást? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Henri Boulad Aki megbocsát, Istenhez hasonló című könyvében, melyet a Kairosz Kiadó jelentetett meg.

„Forradalmi mámorban úsztunk”

Szerző:

Az 1956-os események egy résztvevő szemével

 

Olvashatunk tanulmányokat, hallgathatjuk a szakértők elemzéseit, de nincs annál elevenebb, mint ha az mesél egy fontos történelmi eseményről, aki átélte azt. A Stuttgart melletti Neuhausenben élő Haris József nem csupán szemtanúja, de tevékeny résztvevője is volt az 1956-os magyarországi forradalomnak. Az egykori gödöllői egyetemista mindig ott volt, ahol a legfontosabb történések zajlottak. Az alábbiakban visszaemlékezéseiből válogattunk.

Egy szemlélő meditációja az építészetről

Szerző:

„A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől.” Így kezdi Mircea Eliade ma már klasszikusnak számító művét, A szent és a profánt. Megállapításai szerint minden vallás ismer olyan helyeket, ahol az isteni, a szent megnyilvánul. A történelem során az ilyen kitüntetett tereket meg is jelölte az ember, ide emelte templomait, kolostorait, így emelkedtek sorra az Istennel való találkozás nagyszerű építményei szerte a világon. A kereszténység számára a kezdetektől magától értetődő volt, hogy templomai építésénél minden technikai tudását latba vesse, és igyekezzen olyan szépet létrehozni, amilyet csak tud. Így váltak a középkori Európa legnagyszerűbb alkotásaivá a katedrálisok, kolostoregyüttesek. Ahogy múlt az idő, a templomok mellé várak, kastélyok és paloták épültek, melyek már nagyobbak és magasabbak voltak az Istennek szánt hajlékoknál. Manapság pedig már annak is tanúi lehetünk, hogy az, ami egykor a szent megnyilvánulásának, a „teofániának” a helye volt, valami teljesen más funkciót kap.