Rejtek
Vers
Az erdőnk
rozsda, rozsdabarna,
az erdőnk mély,
magas, setét,
tisztásunk
zöldje megvakítna,
de magára
gyújtja mezét.
Az erdőnk
rozsda, rozsdabarna,
az erdőnk mély,
magas, setét,
tisztásunk
zöldje megvakítna,
de magára
gyújtja mezét.
Akár a hó,
a fény, a füst, a dér,
lángja csipkebokornak,
Lehet eltűnő
hiányérzet,
mely nyomdokába
beleéget,
lehet jelenlét,
mely hiányom,
Éjféltájt autóval
a csíki havasokban,
a hó kigyúl, hová
a lámpa vére loccsan.