Báger Gusztáv

Egy nagy vers hiányzik a palettáról,
mely bejárja a kozmoszt,
egy darabig kering a Föld körül,
majd landol a Holdon.

A tárnákig csak az jut el,
ki a nyugalom vértjét ölti magára.
Ott már a homlok lámpása dönt.

Hogy lehetne visszaigazítani

héját a hámozott narancsra?

Végére járunk-e valaha dolgainknak?

Nyitott ablakon kihajolok, megkóstolom az esőt.
Nincs hőség, nagy az Isten kegyelme ma.
Vajon kinek címezték leveleiket a fák?

Mozart inspirálója, Beethoven tanára
megírta a grandiózus oratóriumot,
mert maga az Ihlető ihlette meg.

Pörkölt mogyoró, gesztenye,
hajnali fagytól pozsgás arcok.
Melegség önt el: egy dal,
a pattogó parázs kis országunk
összetartja.

Az ismeretlen Istennek is
állítottak a görögök egy szobrot.
Néhány száz istenség nyüzsgött
a hellén spirituális tőzsdén,
de ennek a köztudottan titokzatos
Úrnak volt a legmagasabb árfolyama.
Az Ismeretlen és Láthatatlan Úr
erősebb és hatalmasabb volt
mindenki másnál.

            Kovács András Ferencnek

Idő, széljárta könyv,
lapozgatlak, mint Bibliát.
Az Ó és az Új
mind Istenért kiált.
Hány való, hány világ
hányféle nézet, eszme?