Ortodox–katolikus teológiai ellentétek és megoldási lehetőségek
Fél évezreden át elsősorban azzal igyekeztek jellemezni az ortodox és a katolikus teológia viszonyát, hogy miben térnek el egymástól, mely kérdésekben foglalnak el ellentétes álláspontot. Hagyományosan négy sarokpontot jelöltek meg, amelyekben nem tudott a két fél megnyugtató módon egyetértésre jutni. A legismertebb ezek közül az úgynevezett filioque vita: a Szentlélek az Atyától származik-e, vagy pedig az Atyától és a Fiútól (ez utóbbival bővült a II. évezredben a latin Hiszekegy). Emellett még abban sem tudtak megegyezni, hogy az Eucharisztia szentségénél kovászos vagy kovásztalan kenyeret (ostyát) kell-e használni; haláluk után mi lesz azoknak a sorsa, akik nem halálos bűnben haltak meg: a tisztítóhelyre (purgatóriumba) jutnak-e, vagy másképpen kell erről gondolkodni; végül pedig a római pápa fősége (primátusa) tényleges jogkört biztosít-e neki az egész egyházban, a püspökök, sőt a zsinat fölött is, vagy csupán az első helyet foglalja el a püspökök testületében. Amennyiben ragaszkodunk e négyes számhoz (mellettük azonban még számos, apróbb kérdés is felmerül), ebből még nem derül ki, hogy hány ponton egyezik a két teológia, tehát a különbségek milyen arányban vannak azokkal a tételekkel, amelyekben mindkét fél egyetért.