Arról azonban most értesültem Michael Schrom német publicista írásából, hogy az Oszmán Birodalom részeként az ősi város szinte falusi településsé vált. Ennek ma látható jelképe a város szívében egy modern, hatemeletes ház oszlopai között megbújó, XVII. századi templomocska, a Hagia Dynamis (Szent Erő). Eredetileg lőszerkészítő műhely volt: nappal a törököknek, éjjel a „görög lázadóknak” dolgoztak.
A XIX. században nagyvárossá fejlődő Athén ma ötmilliós világváros. Hatszáz kis temploma a csend és fohász „műhelye”. Látogatóik gyertyát gyújtanak, a tömjénillatban fohászt mondanak, egy-egy nagymama az ikonhoz emeli kisunokáját, hogy megcsókolhassa. A görögök 97 százaléka ortodox kereszténynek keresztelt, a házasságok 98 százalékát szentségi házasságként kötik. A házasságok fele azonban válással végződik. Ez akkor is szomorú adat, ha az ortodox egyház lehetővé teszi – liturgikus bűnbánattartás után – újabb házasság megkötését. Ennek szertartása azonban csak egyszerűbb lehet. A vasárnapi liturgiák látogatottsága húsz év alatt csökkent ugyan, de most is nagy, a fővárosban 12 százalék, vidéken nagyobb. Ökumenikus párbeszéd hivatalosan Görögországban nem folyik. A katolikusok száma Görögországban az utóbbi években erősen nőtt, most 300 ezer. Az Európai Unió elvárásai ellenére jogi helyzetük nem rendezett.
