Átalakulások

Sam Bailyt (John Travolta), egy kis­vá­ro­si mú­ze­um ki­csit egy­ügyű biz­ton­sá­gi őrét el­bo­csát­ják. Mi­u­tán fő­nök­nő­je nem fo­gad­ja, két­ség­beesett lé­pés­re szán­ja el ma­gát: fegy­vert ránt, tú­szul ejt­ve a bent lé­vő­ket. Va­ló­já­ban sen­kit sem sze­ret­ne bán­ta­ni, ám nem tud­ja, ho­gyan ke­ve­red­jen ki a ma­ga ál­lí­tot­ta csap­dá­ból. Ezért is ve­szi igény­be a mé­dia se­gít­sé­gét. Az­zal ál­tat­ják, hogy ha né­zett­sé­get és nép­sze­rű­sé­get sze­rez, a ha­tó­sá­gok nem mer­nek majd erő­sza­ko­san fel­lép­ni ve­le szem­ben. Ám ke­se­rű­en csa­ló­dik, hi­szen amint csök­ken­nek a mu­ta­tók, úgy hagy­ja ma­gá­ra a mé­dia. Nincs más hát­ra, ta­lán elő­ször éle­té­ben egye­dül kell sú­lyos dön­tést hoz­nia.
A mel­lő­zött ri­por­ter­nek, Max Breckettnek (Dustin Hoffman) ka­pó­ra jön a mú­ze­u­mi in­ter­jú túsz­drá­má­ba for­du­lá­sa. Rög­tön ész­re­ve­szi, hogy sze­mé­lyi­sé­gé­nek sú­lyá­val a fél­ke­gyel­mű túsz­ej­tőt bár­mi­re rá tud­ná ven­ni. Ne­ki azon­ban csak az a fon­tos, hogy vég­re is­mét ref­lek­tor­fény­be ke­rül­jön. Ami­kor meg­jön ne­ves kol­lé­gá­ja, aki a té­nye­ket is ké­pes meg­vál­toz­tat­ni a na­gyobb hír­ve­rés ér­de­ké­ben, lel­ki­is­me­re­te éb­re­dez­ni kezd. Egy­re in­kább lát­ja a Samre le­sel­ke­dő ve­szélyt. Akár azon az áron is haj­lan­dó már se­gí­te­ni ne­ki, hogy örök­re „egy kis vi­dé­ki tu­dó­sí­tó” ma­rad.
Costa-Gavras film­jé­ben min­den­ki úgy tán­col — még a ha­tó­sá­gok is —, aho­gyan a mé­dia fü­tyül. Mint­ha a vi­lág fo­lyá­sát ki­zá­ró­lag a né­zett­ség irá­nyí­ta­ná. Iga­zán újat még­sem tu­dunk meg a mé­dia mű­kö­dé­sé­ről, hi­szen az, hogy a hír­csa­tor­nák bul­vár­lap­ként ma­ni­pu­lál­ják az ese­mé­nye­ket, ed­dig is köz­tu­dott volt. Egye­dül Max ki­áb­rán­du­lá­sa és Sam mel­let­ti ki­ál­lá­sa mu­tat túl a már jól is­mert sé­má­kon. A ren­de­ző­nek ugyan­ak­kor nin­cse­nek il­lú­zi­ói. Vé­gül Max sem te­het mást, mint hogy ott­hagy­ja az őrült vá­rost és a meg­za­va­ro­dott mé­di­át.