Arcmása más arc…

Ezért aztán régmúlt korok embereinek arcára is kíváncsiak vagyunk. Nem idealizált, elképzelt művészi (vagy épp giccses) portréikra, hanem arra, hogyan is néztek ki valójában. Ezzel a kérdéssel már hosszú ideje foglalkoznak antropológusok, régészek, szobrászok, grafikusok vagy festők, de az igazi áttörést e téren is az informatika hozta. Így a mozifilmekből is jól (vagy rosszul) ismert 3D-s technológiának köszönhetően immár sok száz évvel ezelőtt élt történelmi személyek vonásaival is szembesülhetünk. Alapvetően egy koponya vagy annak pontos másolata szükséges hozzá. S rengeteg idő, türelem, na meg szaktudás, hogy a biológiai törvényszerűségekhez híven tudjanak rekonstruálni egy arcot.


Tudósok és grafikusok csoportja nemrég arra vállalkozott, hogy megrajzolja, milyen is lehetett a XIII. században élt portugál ferences szerzetes, Páduai Szent Antal arca. A Padovai Egyetem Antropológiai Múzeuma, az Antoniani Tanulmányi Központ és egy 3D-s technológiával dolgozó csapat egyaránt részt vett a munkában, melynek eredményét a szent júniusi ünnepe közeledtével mutatták be.

Szent Antal mindmáig az egyik legnépszerűbb szent, ami sajnos nem csak jót jelent: rengeteg babona és egyéb torz hiedelem is kapcsolódik személyéhez, s ez – valljuk meg – nem sok örömmel járulhat hozzá mennyei boldogságához. Sokkal fontosabb volna Krisztusnak adottságára, a Szentírás és az emberek szeretetében különösen megmutatkozó hitére figyelnünk. És most már látható arcára, mely erőteljes, férfias vonásaival kicsit sem hasonlít az őt ábrázoló temérdek édeskés kép és szobor „Szent Antalkájára”. Mintha nyolcszáz év távolából és az örökkévalóság közeléből arra figyelmeztetne, hogy lássunk, ne csak nézzünk.