A pesti utcákat járva

Nemrég a Kecskeméti utcában is hallottam egyet. Megálltam a fa alatt, ahol a tarka tollú kismadár csicsergett a lombok között. Talán tíz percig dalolt, közben mindkét irányból emberek jöttek, de senki sem állt meg, ha hallották is a fáról érkező éneket nem törődtek vele. A barátka alkalmazkodóképes madár, megjelent a városokban is. Nemcsak a parkokban, de mindenütt, ahol legalább néhány fát és bokrot talál. Énekel a Múzeumkertben is. Csengő hangja az autók és villamosok zaján túl is eljut hozzám. Mások sajnos megfogyatkoztak. Néhány évtizede még volt egy kis sarlósfecsketelep a Visegrádi utcában, mára eltűntek. De megfogyott a molnárfecskék száma is. Korábban népes telepük volt például a Műegyetem épületein, de sok helyen láttam magányos fészkeket is. Ma többnyire hiába keresem őket. Az idősebbek még emlékeznek az ötvenes és hatvanas évek nagy verébcsapataira. Esténként ellepték az Andrássy út fáit, és a lámpák fényében helyezkedtek, csiripeltek hajnalig. Ma ritka látvány a házi veréb a Belvárosban.


Ennek az írásnak az ötlete akkor született, amikor a napokban egy apró növénykét csodáltam meg. Zöld levélkéi szűk falrepedésből nyúltak elő, esőt, életet jelentő nedvességet csak akkor kaphatott, ha a szél a falra verte a cseppeket. Nem szoktam vizet vinni magammal, de másnap egy flakonnal jártam arra, és amikor senki sem látta, a repedésre loccsantottam. Oda, ahol a kis növény lakott.

Honnan kerültek pipacsok a Csarnok téri autóparkoló sövénye mellé, nem tudom, de minden évben megörvendeztetnek piros szirmaikkal. Aki pedig a Duna-parton sétál a Nemzeti Színház felé, a HÉV-sínek mellett egész kis botanikus kertet talál. Kék virágú kígyószisz, piros pipacs, orvosi ziliz, cickafark, sárgán virító ökörfarkkóró és még sok más virág várja, hogy észrevegyék és megcsodálják. Őket néztem, és csak akkor vettem észre a korláton ülő dolmányos varjút, amikor nagyot károgott. Rám nézett, még egyet károgott, majd egy arra repülő poszméh után kapott. Örültem, hogy nem sikerült elfognia, mert szeretem ezeket a tarka potrohú szőrös rovarokat. Amikor a Farkasréti temető előtt a 8-as buszra várok, a virágüzlet tarka szirmai közé érkező poszméheket figyelem. Velük észrevétlenül múlnak a várakozás percei.

Fotó: Bécsy László