2006. október 19-én az olasz katolikus napra (pontosabban a katolikus egyház 4. országos kongresszusára) Veronába ellátogatott XVI. Benedek pápa is. Délután a futballpályán szentmisét tartott mintegy negyvenezer résztvevővel (nem túlságosan nagy szám, gondolhatnánk). „Ma Krisztus jön erre a modern areopágra (köztérre, vö. ApCsel 17,17), hogy kiárassza Lelkét az olaszországi egyházra.” Ennek a gondolatnak a jegyében elmélkedjünk a pápa kongresszusi ülésen elmondott beszédének olyan részletein, amelyek imaszándékunkat sugallják és megvilágítják.
(1) A kongresszus Krisztus feltámadását állította a figyelem középpontjába. „Krisztus feltámadása olyan tény, amelynek az apostolok tanúi voltak, és egész bizonyosan nem a kitalálói. Ugyanakkor az nem egyszerűen visszatérés volt a földi életbe. Igazában a feltámadás a legnagyobb »mutáció« (ugrásszerű változás), amely valaha is megtörtént, döntő »ugrás« az élet mélyrehatóan új dimenziója felé, belépés egy kifejezetten különböző létrendbe, amely mindenekfelett a názáreti Jézust illeti, de vele együtt minket is, az egész emberi családot, a történelmet és az egész világmindenséget.”
(2) „Ezért Krisztus feltámadása a keresztény igehirdetés és tanúságtétel középpontja a kezdetektől fogva egészen az idők végéig. Bizonyosan nagy misztérium ez, üdvösségünk misztériuma, amely beteljesülését a megtestesült Ige feltámadásában leli, reményünket elővételezi és szavatolja. Ennek a misztériumnak a célpontja a szeretet; csak a szeretet logikájában lehet közel hozni és valamennyire megérteni. Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, mert egész lénye tökéletesen bensőségesen egyesül Istennel, aki a szeretet; ez pedig valóban erősebb, mint a halál. Jézus egy volt az elpusztíthatatlan élettel, ezért saját életét odaadhatta; hagyta, hogy megöljék, de a halál végérvényesen nem temethette maga alá. Az utolsó vacsorán elővételezte és szeretetből elfogadta saját halálát a kereszten, ezzel átalakította önmaga ajándékozásává; nekünk ez az ajándék ad életet, szabadságot és üdvösséget.”
(3) „Mindez konkrétan az egyház élete és tanúsága által történik; vagy inkább: maga az egyház alkotja első gyümölcsét ennek az átalakulásnak, amely Isten műve, nem pedig a miénk.” A hit és a keresztség révén jön hozzánk; a keresztség halál és feltámadás, újjászületés, új életbe való átalakulás. Önazonosságom a keresztséggel megváltozik, ezentúl már ebben a megváltozott állapotban létezem.
(4) „Arra vagyunk hivatva, hogy új nőkké és férfiakká váljunk; hogy alkalmasak legyünk a Feltámadott igazi tanúivá válni, tehát a keresztény öröm és remény hordozóivá lenni, konkrétan nők és férfiak azon közösségében, amelyben élünk.”
(5) Érdekes kitérőt tett a pápa a matematikára. A matematika mint olyan az emberi értelem teremtése. Az a megfelelés, amely fennáll a matematikai struktúrák meg a világmindenség struktúrái között, nemcsak a modern tudományos és technikai fejlődés előfeltétele, hanem azt is magában foglalja, hogy a világmindenség maga értelmes módon van strukturálva. Megfelelés áll fenn a mi szubjektív értelmünk meg a természet objektív értelme között. Ez jelzi az isteni Logosz (az Ige, a megtestesült, kivégzett, feltámadt Krisztus) kulcshelyzetét a világunkban.
(6) XVI. Benedek azzal folytatta, hogy elemezte a mai olasz keresztény élet és lelkipásztorkodás szükségleteit, feladatait. Én pedig úgy folytassam, hogy igyekezzem meg- és átlátni magunk körül „a mai társadalom nehéz és szövevényes helyzetét”, a mai kultúra és technika értékeit és veszélyes fogyatékosságait, és aztán főleg azt, hogy ezek tudatosítása milyen imaapostolkodásra, gyógyító apostolkodásra, szeretetapostolkodásra ösztönöz.
Missziós szándék:
Hogy a fiatal egyházak leendő papjai egyre jobb kulturális és lelki képzést kapjanak ahhoz, hogy saját nemzetüket és az egész világot evangelizálják. Friss, érdekes kezdeményezés az egyház életében az, hogy első kinevezésükkor a püspökök Rómában részt vehetnek egy képzési kurzuson. 2006. szeptember 26-án a Szentatya ilyen püspökökkel találkozott. Sokan közülük olyan népek körében működnek, amelyek Krisztust még nem ismerik. Érzik annak szükségét, hogy az evangéliumot inkulturálni kell, hogy így a kultúrákat evangelizálni lehessen. Alapvető követelmény az őszinte, nyitott párbeszéd. XVI. Benedek idézi VI. Pált: „A modern ember szívesebben hallgat tanúkra, mint tanítókra, és ha meghallgatja a tanítókat, az azért van, mert ők igazában tanúk.” Ennek egyenes következménye az, hogy a lelkipásztor a saját életében elsőbbséget ad az imának és az életszentségnek. Fontos az is, hogy a püspök egészséges képzést és továbbképzést biztosítson szeminaristáinak és hitoktatóinak.
Joggal úgy tartjuk, hogy a szeminárium az egyházmegye szíve. Ebből egyenesen következik a püspök személyes és gondos törődése, nevezetesen elegendő számú, gondosan megválasztott, jól képzett, nem utolsósorban példás életű tanárok és nevelők biztosítása. Mindez a főpásztor elsőrendű felelőssége és az egész keresztény nép elsőrendű imádságos bekapcsolódásának sürgetője. Hazánkban hatvan évvel ezelőtt a szemináriumok egy részének erőszakos bezárása volt nagy érvágás az egyház életében. Azóta a helyzet alakulását az is jellemezte és jellemzi, hogy a kispapok száma többnyire és nagy egészében csökkent és csökken. Imádkozzunk tehát ne csak a jövő papok képzéséért, hanem létszámuk kellő növekedéséért is. A Szentatya óhajának megfelelően végezzük imánkat egyesülve Szűz Máriával, az Evangelizálás Csillagával, valamint szent papi pártfogókkal.
