„Látta, és hitt…”

Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön, egy helyen összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta, és hitt” (Jn 20,3-9). Vajon mit láthatott János, a „másik tanítvány”? Az evangélisták közül egyedül János látta Jézus halotti leplét. A torinói lepel néven ismert kegytárgy egy 437 x 113 centiméter méretű lenvászon kendő, amelyen egy megkínzott, majd kereszthalált szenvedett férfi fotográfiai negatív jellegű képmása, vérfoltok és égésnyomok láthatók. A debrecen-nyíregyházi egyházmegye Esti beszélgetések című közéleti vitafórumának vendégeként Pályi Gyula, a modenai és Reggio Emilia-i egyetem kémiaprofesszora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia (a „Negyvenek”) tagja a torinói lepellel kapcsolatos eddigi vizsgálatokat természettudományos szempontból elemezte február 25-én Debrecenben, a Szent József Gimnázium dísztermében.

A tudományos közvéleményt 1898 óta foglalkoztatja a torinói lepel, ugyanis ebben az évben készítette róla az első fényképfelvételt egy amatőr fotós, Secondo Pia torinói ügyvéd. A fotón a lepel pozitív képe (vagyis a fényképe) jelent meg. E felfedezés óta a modern tudomány minden erre alkalmas szakágának bevonásával megvizsgálták a lepel anyagát, a hozzátapadt szemcséket, foltokat és a képmást. Az előadás során Pályi Gyula professzor részletesen ismertette a lepel útját megtalálási helyétől, Edesszától (ez a ma Törökországhoz tartozó, Urfa nevű város) a torinói Szent János-székesegyházig, ahol a Szentszék tulajdonaként jelenleg is őrzik. Sorsa szórványos adatok alapján Jézus Krisztus kereszthalálától 1349-ig, majd ezt követően jól dokumentáltan napjainkig követhető. A ma már önálló tudományként emlegetett szindonológia (a sindone szó olaszul leplet jelent) számos bizonyítékot tárt fel az elmúlt évtizedekben. Mintegy százötvenezer munkaórát fordítottak a kegytárgy vizsgálatára, és könyvtárnyi irodalom született róla.

Jézus ereklyéjét az „ötödik evangéliumnak” is nevezik. A professzor kiemelte: a tudomány megállapítása szerint a halott, akit ebbe a lepelbe takartak, valóban azokat a sérüléseket hordozta, amelyekről az evangéliumok is hírt adnak Jézus halálával kapcsolatban. A tudományos vizsgálatok az evangéliumokat több ponton is kiegészítik. A fej tetején talált sérülésekből arra a következtetésre jutottak, hogy a töviskorona nemcsak a fej körül elhelyezkedő koszorúfonat volt, hanem „sapkaszerűen" az egész fejet betakarta. Továbbá bebizonyosodott, hogy a test felszögezése nem a tenyéren, hanem a csuklón keresztül történt, anatómiai szakértők szerint a tenyér nem is tudná megtartani a testet. A„lepel embere” harminc-negyven éves, a sérülésektől eltekintve egészséges, körülbelül 180 centiméteres (az akkori, 150-160 centiméteres átlag testmagassághoz képest igen magas), méltóságteljes megjelenésű férfi lehetett. Pályi Gyula kitért a lepel eredetiségét vizsgáló tudományos eredményekre. 1988-ban a radiokarbon kormeghatározási kísérlet eredménye megkérdőjelezte az ereklye Jézus korabeliségét, mivel elkészültét az 1260 és 1390 közötti évtizedekre becsülték.

A lepel hitelességét megerősítve ekkor került előtérbe a tudományos kutatók által is jól ismert, 1192 és 1195 között keletkezett magyar és latin nyelvű, Pray György jezsuita történészről elnevezett Praykódex, ebben ugyanis a leplet ábrázoló rajzon ugyanazt a jellegzetes mintázatot adó égési lyukak láthatók, mint a leplen. 2005-ben Raymond Rogers professzor újabb vizsgálatokat végzett az 1988-as radiokarbon-vizsgálat mintamaradékával és a lepel közepéről származó szállal. Kiderült, hogy a lepel közepe és a széle, ahonnan a radiokarbon-vizsgálathoz vették a mintát, nem azonos anyagból készült, ez utóbbi későbbi toldás eredménye. Mind a mai napig az egyház nem jelentette ki, hogy a torinói lepel hiteles. Rendkívül óvatos, szigorúan ragaszkodik a történeti igazságokhoz, s a legnagyobb mértékben támogatja az ereklyével kapcsolatos vizsgálatokat. Ugyanakkor II. János Pál pápa számos alkalommal imádkozott a lepel előtt.

Pályi Gyula professzor előadása végeztével kijelentette: a tudomány jelenlegi állása szerint a leplet hitelesnek lehet tekinteni, és ha ez így van, akkor nyugodtan kimondható, hogy ez a kereszténység legértékesebb ereklyéje, és egyben tudományosan igazolt hitelű bizonyítéka mindannak, amit Jézus Krisztusról hiszünk és tudunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..