Andrea Bocelli édesanyja: Azt mondták, vetessem el a fiamat, mert vak lesz

Az asszony nem fogadta meg az orvosok tanácsát. A fia pedig – ha vakon is – a világ leghíresebb operaénekeseinek egyike lett. Andrea Bocelli édesanyja az olasz lapnak beszélt arról, miként veszítette el fia a látását tizenkét évesen. Azt is elmondta, hogy ő maga már a kórházban a gyermeke mellett döntött. „Emlékszem, amikor azt mondták: »Vetesd el a fiad, mert meg fog vakulni« – idézte fel a történteket. – Erős fájdalmakkal kerültem kórházba” – emlékezett vissza várandósságára Bocelli édesanyja. Ekkor közölték vele, hogy Andrea veleszületett zöldhályoggal fog világra jönni, és emiatt nagyon hamar elveszíti majd a látását.
A tenor édesanyja azt is elmesélte, hogy egyszer egy torinói kórházban a fia megismerkedett egy orosz beteggel, aki nagy komoly­zene-rajongó volt, és a kezelése ideje alatt egész nap szimfonikus zenét hallgatott. Andreában ekkor tudatosodott, hogy őt is elbűvöli ez a műfaj, olyannyira, hogy már nem is foglalkozik azzal, hogy kórházban van. Egészen magával ragadta a zene, és ettől szinte megfeledkezett arról, hogy kezelés alatt áll.
Az asszony az orvosok javaslata ellenére döntött úgy, hogy világra hozza gyermekét. „Azért akartam elmesélni ezt a történetet, hogy erőt adjak azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, mint annak idején én és a családom.”
Andrea Bocelli számára ma már fontos a katolikus hit, de fiatalkorában agnosztikusnak tartotta magát. 2016-ban így beszélt erről az olasz Credere (Hinni) katolikus hetilapnak: „Fiatal voltam és beképzelt. Elakadtam, mert túl bonyolultnak éreztem, hogy a hitet ésszel megértsem, és arra a következtetésre jutottam, hogy a hinni vagy sem kérdése túlságosan komplikált ahhoz, hogy az emberi ész felfoghassa. Agnosztikusnak vallottam magam, s ezzel gyakorlatilag mostam kezeimet, elbújtam egy kifejezés mögé, amit akkori elbizakodottságomban lenyűgözőnek és jelentéssel telinek találtam. A családomtól ugyanakkor szilárd erkölcsi elveket kaptam: tiszteljem az embertársaimat és olyan életet éljek, amely minden téren a jóra irányul. Azt gondoltam – tévesen –, ez elegendő ahhoz, hogy derűs legyen az életem.”
A tenor később felülbírálta korábbi gondolkodásmódját, és ugyancsak 2016-ban a Famiglia Cristiana (Keresztény Család) című hetilapnak így nyilatkozott hitéről: „Az életben döntenünk kell arról, hogy Isten gyermekeinek tartjuk-e magunkat, vagy a véletlen gyermekeinek. A különbség az, hogy Isten a második feltételezés esetében is létezik, de mi nem kérhetünk tőle semmit, és semmit sem vethetünk a szemére. Mennyivel építőbb hát Isten mellett dönteni, akihez kéréseinkkel fordulhatunk. Én a Katolikus Egyház Istenében hiszek, mivel Olasz­országban születtem, és így neveltek, de a legfontosabb az, hogy Isten. Ha máshol születtem volna, máshogyan imádkoznék hozzá. Igyekszem ezt minél gyakrabban megtenni.”
Az olasz katolikus családi hetilap A Nagy Titok: A család evangéliuma, az emberiesség iskolája korunkban című rendezvénysorozathoz kapcsolódóan kérdezte Bocellit a hitéről. Az eseménysorozat egyik állomása a budapesti Szent István-bazilika volt 2016. november
5-én. A Világiak, a Család és az Élet Kongregációja, valamint az olasz tenor közreműködésével szervezett programsorozat a szeretet örömét és a család értékét a komolyzenén keresztül igyekezett a figyelem központjába állítani.

Forrás és fotó: Corriere della Sera, Credere, Famiglia Cristiana
Fordította: Agonás Szonja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.