Vártam, vártam… Az utóbbi időben, gyémántmisém és 85. születésnapom után kérdeztem: nem kellene nekem lépnem ebben az ügyben? Az érsek úr közölte: nincs semmi tennivalóm, majd Róma rendelkezik.
Nuncius úr levélben értesített: a püspöki kongregációtól kapott dokumentum értelmében a szentatya – november 25-i dátummal – fölmentett püspöki szolgálatom alól.
Tíz évet, egy hónapot és huszonkét napot tölthettem a kánonjogban előírt korhatár után aktív szolgálatban. Hálás vagyok ezért az Úristennek, s további életemet is a őrá bízom. Ugyanúgy végezni fogom – erőm szerint – a papi, valamint püspöki szolgálatot, mint ahogyan más, nyugállományba vonult főpásztor is teszi.
Magamra vonatkoztatva mit mondhatok? Mi változott? Annyi, hogy egy terhet levettek a vállamról – ami az általános helynöki föladatokat jelenti. S örülök annak, hogy mostantól még több lehetőségem nyílik találkozni a paptestvérekkel, megbeszélni a problémás eseteket, segíteni, amiben tudok.
Eddig is az vezetett: ha bárhol segíteni kellett, amikor csak tudtam, mentem. Nem egy pap volt, aki megbetegedett, kórházba került, s a település ott maradt húsvétkor vagy karácsonykor lelkipásztor nélkül. Emlékszem, az egyik helyen nagyon sok gyónó volt húsvétvasárnap. Ezért félórával később tudtam kezdeni a misét, s majdnem félóráig tartott, amíg áldoztattam.
Kárpátalján is többször jártam karácsony vagy húsvét hetében. Mentünk faluról falura, gyóntattunk, miséztünk. Bámulatosan szép volt a találkozás az ottani hívekkel, akikről megállapítottam, mélyen vallásosak. Nagyon szegény sorban élnek, de soha nem panaszkodnak. Olyan értékeket ismertem föl bennük, amikért nagyon szívesen mentem közéjük.
A püspök részéről is a legfontosabb, hogy életét Krisztussal élje. Az a pap, az a püspök, aki nem veszi ezt komolyan, nem tudja igazán elvégezni a jézusi küldetést. Nem állítom, hogy én mindent megtettem, amit meg kellett volna tennem, mégis törekedtem a Jézussal való bensőséges kapcsolatra. Egy XVI. Benedek pápával készített interjúban az újságíró a következő kérdést tette fel a szentatyának: mit vár tőlünk Jézus? A pápa a következőket válaszolta: azt akarja, hogy higgyünk neki, engedjük, hogy ő vezessen minket, éljük vele az életünket, s legyünk egyre hasonlóbbak hozzá, hogy így igaz emberekké váljunk. Ez a leglényegesebb, s hogy ennek során a hívekkel, gyerekekkel és felnőttekkel a legemberségesebb és paphoz, püspökhöz méltó módon találkozzam, hallgassam meg őket, s amiben csak lehet, segítsek nekik.
