Amíg a húsos fazekaknál tartunk, nem gondolkodunk európai módon

A névváltozás azzal magyarázható, hogy a müncheni bíboros érsek – a mai migráns szemléletnek megfelelően – eltörölte a misszió elnevezést, helyébe – mint Merka János mondja – a felemelőbb, méltóbb egyházközség címet adományozta. „Úgy működünk, mint bármely német plébánia, azzal a különbséggel, hogy nem vagyunk jogi személyek. De ez semmilyen formában nem korlátozza a munkánkat.”

Az egyházközségben sokféle csoport működik, ifjúsági és felnőtt énekkar. A hétvégi iskolában százharminchat kisgyerek tanul magyarul írni-olvasni, s ismerkednek a magyar irodalommal, történelemmel és földrajzzal, tizenegy tanárnő vezetésével. Az egyházközség épülete egyre szűkebbnek bizonyul számukra. Méltóbb körülmények közé szeretnének kerülni, ehhez a magyar állam segítségét és közbenjárását kérték. Két éve Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes járt náluk, idén márciusban Kövér László, az Országgyűlés elnöke.


Máig talán Münchenben és környékén követhető nyomon leginkább az 1944–45-ben kezdődött magyar vándorlás. A háborús menekültek nemzedékéből egyre kevesebben élnek. Majd következett az ’56-os hullám, az 1970-es és ’80-as években a gazdasági menekültek jöttek, 1990 után pedig a munkakeresők és munkavállalók. Másfél esztendeje Németország megnyitotta a magyarok előtt a munkaerőpiacot. A német statisztikai hivatal közlése szerint tavaly hatvannyolcezer magyar állampolgár vállalt munkát Németországban. Azt megelőzően csak negyvenkétezren.

Mennyiben akarja a német egyház beolvasztani az idegen nyelvű katolikus közösségeket, köztük a magyarokat? „Évekkel ezelőtt gyakrabban emlegették ezt, de másfél éve szemléletváltás tanúi vagyunk. Egyre nagyobb számban érkeznek Közép- és Kelet-Európából munkavállalók, a munkaerőhiánnyal küszködő, jól képzett szakmunkásokat és diplomásokat igénylő német ipar csalogatja őket. Ennek is betudható, hogy a megszüntetés helyett – egyházi és állami vonalon egyaránt – inkább azt hangoztatják: egyre nagyobb szükség van a külföldi egyházközségekre (a magyar származású, de már német állampolgárokat nem számítják ide), hiszen kell egy hely, ahová tartozzanak a vendégmunkások, ahol anyanyelvükön társakra találhatnak. Ennek hiányában nehezebben integrálódnak a német társadalomba, az elszigetelt ember könnyen elkallódik.”

Milyen a német társadalom légköre? Végleg elvilágiasodott, az egyházat sarokba szorító, ateista hangulatú? „Bajorországra ez még kevésbé jellemző, inkább a keleti és északi tartományokban érződik, de az általános tendencia ebbe az irányba mutat.”

Az európaiság – ami a kereszténységből nőtt ki és abból táplálkozik – halálra van ítélve? „A jelek szerint igen, Brüsszelből ilyen szél fúj. Francia mintára, francia nyomásra egyre inkább ez a hangulat, ez a szemlélet uralkodik el egész Európában.”

Pedig gazdaságilag – itthonról úgy látszik – Európában az történik, amit Németország akar. „Igen, de nem szellemi, világnézeti vonalon. Mindinkább a liberális hangadók uralkodnak. Bajorországban az ő eszméiket az idősebbek nem fogadják el, de hatást gyakorolnak a fiatalokra, akik javarészt eltávolodtak az egyháztól, az egyházias gondolkodástól, a keresztény értékrendtől. A média ezt a szemléletet tálalja mindennap, ráerőltetve a fiatalok gondolkodásmódjára – s már nem is nagyon kell erőltetni.”

Pesszimistán tekinthetünk a jövőbe? – kérdem Merka atyától. „Nem feltétlenül. Új helyzet, új kihívás, keresnünk kell rá a megfelelő választ. Ha a tömegek eltávolodnak is az egyháztól, akkor sem csüggedhetünk. Meg kell találnunk a módját, hogy a krisztusi értékrendet továbbra is képviseljük Európában, mert ennél jobbat senki nem tud felmutatni. Ma terjed ugyan a liberális szellem, de semmi biztosíték arra, hogy ez tíz vagy húsz év múlva is így lesz. Egy megrázkódtatás alapvetően megváltoztathatja az emberek gondolkodásmódját. Majd rádöbben a vén Európa, hogy jó lenne ősi gyökereibe kapaszkodni, mert ebből nőhet ki a közös Európa; amelynek valóban lehet jövője, amikor nemcsak azt nézik, ki mennyit kap a húsos fazékból, s hogyan tud minél többet kiszedni belőle. Amíg a húsos fazekaknál tartunk, nem gondolkodunk európai módon.”

Fotó: Cser