Ami megerősít és felvértez
Fotó: Lambert Attila

 

A Parma Fidei díjat 2002-ben Horváth Béla egykori kisgazda politikus és a 2008-ban elhunyt Gyurkovics Tibor író alapította. Az elismerést minden évben egy-egy olyan egyházi személy – pap vagy szerzetes – kaphatja, aki a kommunista diktatúra alatt is hűséges maradt hitéhez, magyarságához. Az oklevél mellé járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.
A február 23-án tartott díjátadón Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök; Mádl Dalma, egykori köztársasági elnökünk özvegye; Bolberitz Pál teológiaprofesszor, az első Parma Fidei díjas; Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója; Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára és Horváth Béla, a díj egyik alapítója is részt vett.
Horváth Béla és a házigazda Sajgó Szabolcs rövid köszöntője után Erdő Péter bíboros megáldotta a jelenlévőket, és röviden ismertette Mindszenty József bíboros boldoggáavatási ügyének legújabb részleteit. Elmondta, hogy a közelmúltban Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. A főpásztor hozzátette: ez fontos lépés, de ahhoz, hogy a bíborost boldoggá avassák, szükség van még egy igazolt imameghallgatásra. Bár Mindszenty József esetében van dokumentált csodás gyógyulás, ennek vizsgálata és csodaként való elismerése további feladatot jelent.
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere levélben fordult az egybegyűltekhez. Üzenetében szólt arról, hogy a történelem mindig kihívások elé állította az egyes népeket. Tragédiák akkor következtek be, amikor az emberiség megkérdőjelezte Isten létét. Ilyen volt az úgynevezett felvilágosodás és a nagy francia forradalom is. Az istentelen eszmék nyomán született meg a nácizmus és a kommunizmus. Az utóbbi a legnagyobb ellenségének tekintette a keresztény hitet és annak követőit. A kommunista ideológia azonban nem tudta elérni a célját, mert az Istenbe vetett mély hit, az emberek Isten és egymás iránti szeretete, az Egyház, a vértanúk és a szentek megakadályozták ezt.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a köszöntőjében elsőként azt a fiatalkori emlékét idézte fel, amikor egy alkalommal találkozhatott Szabó Ferenccel. Mint mondta, ismerősei, családtagjai némi irigységgel nézték, hogy a jezsuita tudós dedikálta neki egy könyvét. Az államtitkár hangsúlyozta: az elmúlt évszázadok során sokan temették már az Egyházat. A XX. században két diktatúra is létezett, amely rendszert épített az istentelenségre. Mindkettőnek vége szakadt, ám az Egyház, amelyet üldöztek, túlélte a megpróbáltatásokat. Rétvári Bence Szabó Ferenccel kapcsolatban úgy fogalmazott: szellemi értelemben egész életében viselte a hit pajzsát, és mindannyiunknak példát adott, hogy mi is a hit védelmezői legyünk.
Laudációjában Bolberitz Pál ismertette Szabó Ferenc életét, és méltatta a díjazottat. Szólt arról is, hogy Szabó Ferenc szülei földművesek voltak, de felismerték fiuk tehetségét, aki hamar kitűnt társai közül az irodalom és a francia nyelv iránti érdeklődésével. Jezsuita szerzetesi hivatása már középiskolás korában kialakult, de épp akkor lépett a rendbe, amikor azt feloszlatta a kommunista államhatalom. Az 1956-os forradalom leverése után a jezsuita elöljárók külföldre küldték a titokban a jezsuitákhoz tartozó fiatalokat. Szabó Ferenc így került 1956 novemberében először Ausztriába, majd onnan Belgiumba, ahol a Leuven melletti jezsuita főiskolán folytatta teológiai tanulmányait. 1962-ben Brüsszelben szentelték pappá. Doktori fokozatot 1966-ban Párizsban szerzett.
Később Rómába került, ahol a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetőjeként apostoli szolgálatot végzett. Az egyházüldözés korában az éter hullámain keresztül tartotta a lelket a magyar hívekben. Rádiós feladatainak ellátása mellett tanulmányokat, könyveket írt, és teológiai műveket fordított magyarra. 1992-ben visszatért Magyarországra. Főszerkesztője lett a Távlatok című, negyedévente megjelenő teológiai folyóiratnak, emellett tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.
Szabó Ferenc a tudományos munkáival rendkívül sokat tett rendtársai emlékének ápolásáért is. Üldözött jezsuiták vallomásai címmel könyvet is megjelentetett róluk. Munkái, kutatásai jelentős mértékben gazdagítják a jezsuita rend helytállásával, a diktatúra idején végzett szolgálatával kapcsolatos ismereteinket. Szabó Ferenc számos olyan történetet dokumentált, amelyekről írásai nélkül ma még a korszak kutatóinak sem volna tudomásuk. Ezzel a munkával a jezsuita rend régi hagyományát folytatta a díjazott – hangzott el a laudációban.
Az elismerést a hagyományoknak megfelelően Mádl Dalma adta át, ezután Szabó Ferenc szólt az egybegyűltekhez. Aki személyesen találkozott már vele, az tudhatja, a komoly gondolatokat megfogalmazó tudós mellett ott bujkál benne a művész és a vidámságra, tréfálkozásra hajlamos ember is. Zárómondataival most is megnevettette a jelenlévőket. Mosolyogva állt az emberek előtt, akik felállva, hosszú vastapssal köszöntötték az idei Parma Fidei díj kitüntetettjét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..