Ami maradt

csészék hajszálrepedéseiben.
Port szuszog az utca és port nyög az ágy.
Szádba port kanalazok, fújva, míg kihűl.
Ha fázom, testemre portakarót terítesz,
nyitott szemünkbe por szitál,
ereinkben lágy és meleg szürkeség.

Ughy Szabina (1985) költőnő, prózaíró,
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
végzős hallgatója

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .