Ami maradt

csészék hajszálrepedéseiben.
Port szuszog az utca és port nyög az ágy.
Szádba port kanalazok, fújva, míg kihűl.
Ha fázom, testemre portakarót terítesz,
nyitott szemünkbe por szitál,
ereinkben lágy és meleg szürkeség.

Ughy Szabina (1985) költőnő, prózaíró,
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
végzős hallgatója

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..