Álláspont: Nem a szentelés következménye…

Ezért is tartotta olyan fontosnak a Szentatya, hogy vizsgálják ki mindazokat az eseteket, amelyek az egyháziak életét beárnyékolnák. Léteznek ilyen sajnálatos esetek az egyházban is – de máshol is. Egyházunk hitelessége szempontjából fontos ezen ügyek részletes kivizsgálása. Mindeközben a világi sajtó legtöbbször úgy tünteti fel, mintha csakis ebben a közegben létezne a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés. Sok mindenről nem tájékoztatnak a médiumok, de az ilyen, felszínre került eseteket a híradások félóránként megismétlik, miközben a tényeket gyakran összemossák, ami szintén nem tesz jót az ügynek. Ritka az olyan tartózkodó állásfoglalás, mint amilyen a napokban a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain volt olvasható, ahol az egykori boszorkányüldözésekhez hasonlították azt a módszert, ahogyan a sajtó kritika nélkül közzéteszi az újabb és újabb állítólagos eseteket. Elég egyetlen tanú feljelentése, és az ügyet máris napnál világosabb tényként tálalják. A harsány szalagcímek célpontja pedig a pápa, illetve a papi nőtlenség. Olyan ez, mintha egy ország államfőjét hibáztatnánk a közintézményekben vagy a családokban előforduló szexuális zaklatásokért. Tisztán kell látnunk, hogy nem azért lesz valaki pedofillé, mert pappá szentelték és cölibátusban él. Nem a szentelés velejárója ez a szomorú, alantas tett, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy egy pedofil hajlamú személyt szenteltek pappá. Ezért is fontos az egyházban, de más, a gyermekekkel foglalkozó intézményekben is körültekintően megvizsgálni a jelentkezők szellemi, pszichikai adottságait. Az is nyilvánvaló, hogy nem a cölibátus eltörlése oldja meg ezt a problémát, mint ahogyan a mindennapokban, az egyéb közegekben jelen lévő pedofíliát sem a házas kapcsolat oldja meg. Nem úgy lehet orvosolni a kérdést, hogy a papokat megnősítjük, és a kor szexuális elvárásainak megfeleltetjük. Hiszen ha így lenne, akkor már csak a katolikus egyházban létezne a pedofília szörnyű tette, ami pedig, jól tudjuk, sajnos messze nem így van. Ne engedjük, hogy a világi sajtó kommunikációs manőverei kisiklassák e tisztulási folyamat igazi célját, mely a híveknek az egyháziak iránti bizalmát hivatott megerősíteni. Hiszen a pap nem önmaga tulajdona, hanem másokért él. Igazságosságra szólít, és szeretetre tanít, lényéből adódóan pásztor. Ő az emberi közösség szíve: vigyázzunk rá.