Album Máriapócsról, nemzeti szentélyünkről

Máriapócsot – melyet Szűz Mária képének háromszori könnyezése tett világhírű zarándokhellyé – évente tízezrek keresik fel testi és lelki gyógyulást keresve. Nemcsak görög katolikusok, hanem a római rítust követők, sőt ortodoxok is jönnek, hogy imádkozzanak az Istenszülő kegyképe előtt, mely az egykori Pócson, a „görög hitű”; ruszin családok településén először 1696-ban könnyezett. Az akkori egri érsek, Fenessy György rendelte el a csodásnak vélt esemény hivatalos kivizsgálását, melynek során harminchat tanút hallgattak ki, köztük helybelieket, protestánsokat, sőt többeket a közelben állomásozó német katonák közül is. A könnyezés tényét mindenki igazolta, sőt, egyesek csodás gyógyulásokról is beszámoltak.
A pócsi kép sorsa – mint az országé – ugyancsak hányatott… A könnyező ikont 1697-ben Kálló római katolikus templomába szállították, ahonnan I. Lipót király felesége és egy kapucinus szerzetes szorgalmazására Bécsbe, a császárvárosba vitték. Ott több másolat is készült róla, melyek Svájcba, Olaszországba és német templomokba kerültek. Az egyik példány Pócsnak készült, de a magyarok azt nem tartották komoly becsben. 1715-ben azonban ez az ikon is könnyezni kezdett. A vizsgálatok ismét csodásnak vélték az eseményt, így Pócsot Szűz Mária kegyhelyének nyilvánították, s a település ekkor vette fel Mária nevét, és lett Máriapócs.
Évszázadok óta járnak zarándokok a kegyhelyre. Ezt az albumot – mely a kegytemplom mellett a bazilita monostor épületeit, a templom berendezését, a kegyképet és a hozzá kapcsolódó muzeális és fogadalmi (votív) tárgyakat és a búcsúk pillanatait is bemutatja – ajánlhatjuk mindazoknak, akik ottani zarándoklatukra szeretnének visszaemlékezni, illetve még nem jártak Pócson, de szeretnék megismerni.
(Az album megvásárolható Máriapócson, Nyíregyházán, Hajdúdorogon, a nagyobb parókiákon és az Új Ember könyvesboltban.)