A művész ekkor alig múlt harmincéves. Ez volt első nagyméretű alkotása. Néhány évvel később Krisztus életét jelenítette meg freskókon Padovában, majd visszatérve Firenzébe, a ferencesek Szent Kereszt-templomában dolgozott. Giotto huszonnyolc kompozícióban mutatta be Isten Szegénykéjének életét. Íme néhány tabló ezek közül, amely végigvezet bennünket a szent életútján.
1. Gondviselésszerű találkozás
Egy napon, amikor a fiatal Ferenc mindenből kiábrándulva, céltalanul lovagolt, hogy reményei szerint erőt merítsen az umbriai táj szépségéből, egy gyalogos nemesemberrel találkozott. A gazdag assisi kelmeárus fiának lelkét eltöltötte az együttérzés. Megszánva a járókelőt, díszes palástját nekiadta. Ferenc hirtelen úgy érezte, lelkierőt merített ebből a találkozásból. Visszatértek lovagi álmai, életkedve. Nemsokára arra is ráébredt, hogy erejét és lelkesedését Isten szolgálatába kell állítania.
2. Mentsd meg a házamat!
Ferenc hamarosan végleg hátat fordított a világi életnek, a zajos ünnepeknek és lovagi játékoknak. Menyegzőre lépett Szegénység Úrnővel. Ettől fogva Isten dicsőségét énekelte hegyen-völgyön, erdőn-mezőn vagy a templomok mélyén. Egy napon San Damiano elhagyatott, romos templomába lépett, ahol megszólította a kereszt: „Menj, és építsd fel egyházamat, mely, mint látod, romokban hever!” A fiatalember készségesen engedelmeskedett a felhívásnak, és mielőbb megkezdte a kápolna újjáépítését. Később azt is megértette, hogy a hang Krisztus egyházának megújítására kérte.
3. Újjászületés
Piero Bernardone, a dúsgazdag posztókereskedő arca dühtől lángolt. Ferenc hónapok óta leprások és koldusok társaságában élt. Semmirekellő fiát az apa a püspök elé vitte, bízva abban, neki talán sikerül jobb belátásra bírni az ifjút. Ferenc mindenét visszaadta apjának, és mezítelenül kiáltotta neki: „Most már teljesen szabad lélekkel imádkozhatom majd, hogy mi atyánk, aki a mennyekben vagy. Belé vetem hitemet, és nekiadom minden kincsemet.” A püspök palástjával fedte be Ferenc mezítelen testét, aki elfogadva a főpap jóindulatát, egyben az egyház iránti gyermeki engedelmességét is kifejezte.
4. A pápa álma
III. Ince pápát aggodalommal töltötte el az egyház helyzete, amelynek testét eretnekségek rágták. Egy éjszaka, álmában a lateráni Szent János-bazilika tornyát látta meginogni, amelyet azután egy sovány, aszkéta szerzetes megtartott és kiegyenesített. Néhány nap múlva Ferenc a pápa előtt térdelt, hogy jóváhagyását kérje az evangéliumi alapon álló közössége számára. A pápa felismerte, Ferenc volt az, akit álmában látott.
5. A jóváhagyott regula
Ferenc életformájának első megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség növekedése, arculatának kialakulása kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt. A regula első, ismert formáját 1221-ben állították össze, és „meg nem erősített regula” néven utalnak rá. „A testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá jogi formulát alkalmazni” – írta egy korabeli egyházjogász. A regula végleges, azóta is érvényes szövegét III. Honoriusz pápa hagyta jóvá 1223-ban. Ez így kezdődik: „A kisebb testvérek kövessék a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római szent egyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel.”
6. Békesség e városnak
Az első ferencesek szegény, alázatos és végtelenül boldog szívvel, kettesével útra keltek, hogy hirdessék az evangéliumot. Ferenc Szilveszter testvérrel együtt egy napon Arezzo kapuihoz érkezett. A város fölött úgy látták, mintha ördögök táncolnának, a település lakói pedig egymás torkának estek. Isten Szegénykéje így szólt Szilveszter testvérhez: „A mindenható Isten nevében parancsold meg az ördögöknek, hogy tüstént takarodjanak el innen.” A testvér engedelmeskedett, s az ördögök is, a városba pedig ismét beköszöntött a béke.
7. Az első jászol
Ezerkettőszázhuszonhárom karácsonyán Ferenc a maga kézzelfogható egyszerűségében szerette volna szemlélni a Megváltó alázatos születését. Ökröt, szamarat és juhokat vezettek Greccio egyik sziklabarlangjához. A jászolt megtöltötték puha szalmával, és újszülött gyermeket fektettek rá. A helyi lakosság apraja-nagyja ott imádkozott. Ferenc a diakónusok dalmatikájába öltözött, elénekelte az evangéliumot, és a megtestesülés csodálatos titkáról kezdett prédikálni: Isten emberré lett, és közöttünk él.
8. A vízforrás csodája
Meredek ösvény vezet fel La Verna hegyére. Augusztusban még elviselhetetlenebb a tűző napsütés. „Szomjan halok” – panaszkodott a Ferenc és testvérei kíséretében lévő egyik helybeli parasztember. Isten Szegénykéje leszállt a szamár hátáról. Letérdelt, imádkozott, és így szólt: „Szaladj a sziklához! Az Úr vízforrást fakasztott belőle.”
9. A Teremtő dalnoka
Az Úr adjon békét nektek – szokásához híven, Ferenc így köszöntötte a mezőn egybegyűlt madarakat. Majd így folytatta: „Testvéreim, madarak! Van miért dicsőítenetek Istent. Szárnyakat adott nektek, díszes tollruhába öltöztet és táplál titeket. Nem vettek és nem arattok, mégis van mivel táplálkoznotok.” A madarak kiterjesztették szárnyukat, nyakukat előretolták, csőrüket kinyitották, úgy figyeltek Ferencre, aki végül megáldotta őket.
10. Krisztushoz hasonló
Két évvel halála előtt, 1224 augusztusában szinte teljesen vakon, testi fájdalmak között és a testvérek viszálykodásaitól meggyötörve, Ferenc visszavonult La Verna hegyére. Éjjelnappal az Úr szenvedéséről elmélkedett. Egyik reggel, miközben imádkozott, az égből tüzes szeráf ereszkedett alá. Ferencet a Megfeszített sebeinek ruhájába öltöztette. Mielőtt pedig Ferenc elköltözött e világból, a híveknek végső üzenetül a következőket hagyta: „Ne akarjunk okosak és bölcsek lenni e világ szerint. Inkább legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták. Soha ne akarjunk mások fölé kerekedni, hanem inkább legyünk minden ember szolgája és alárendeltje Isten kedvéért. Mindazokon, akik így tesznek, és mindvégig állhatatosan kitartanak, megnyugszik az Úr Lelke, sőt bennük fog lakni, mint hajlékában. A mennyei Atya gyermekei lesznek, mert az ő tetteit teljesítik, így a mi Urunk, Jézus Krisztus jegyesei, testvérei, sőt anyja lesznek.”
