Aki megőrzi Isten igéjét
Fotó: Merényi Zita

 

Évszázadok óta ezrek és ezrek érkeznek erre a búcsúra, hiszen mindig a dél-alföldi katolikus közösségek egyik legjelentősebb ünnepe volt. A szeged-alsóvárosi ferencesek templomát 1503-ban Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A mellette álló kolostorépülettel ez a mai Magyarország második legnagyobb középkori eredetű egyházi épületegyüttese, a hazai gótikus építészet egyik legszebb műve.
Havas Boldogasszony története az Egyház szívébe, Rómába vezet. Egy legenda szerint Krisztus után 350 körül Libériusz pápának és egy János nevű patríciusnak ugyanazon az éjszakán jelent meg álmában a Szűzanya, és mindkettejüket arra kérte: ahol Rómában másnap havat látnak, ott építsenek templomot a tiszteletére. Augusztus 4-e volt ekkor. Télen sem gyakran havazik az Örök Városban, hát még nyáron! Másnap azonban az Esquilinus dombon egy templom alaprajzát jelölte ki a csodálatos hóesés… A pápa és a patrícius összefogott, és megépült a mai Santa Maria Maggiore-bazilika őse, az Egyház pedig azóta Havas Boldogasszony ünnepét tartja augusztus 5-én. Talán nem is fontos, mi az igazság, a történelmi tény, hiszen valójában III. Szixtusz pápa (432–440) rendelte el a templom építését az efezusi zsinat (431) emlékére és annak a zsinati dogmának a tiszteletére, mely szerint Mária „Theoto­kosz”, azaz Istenszülő. A ferencesek a XV. században érkeztek Szegedre, ahol nem sokkal később a törökkel találták szemben magukat. Az itt élő katolikusokat a ferences barátok tartották meg a hitükben. A szegedi ferences templom a Napbaöltözött Asszony temploma. Európa-szerte, így hazánkban is a XVII. században indultak meg az e Mária-ábrázoláshoz köthető zarándoklatok. A kultusz terjedésének példája a csíksomlyói kegyszobor is. A Napbaöltözött Asszonyt szimbólumnak tekintették: a keresztény Európa törökök feletti győzelmét látták benne. A hagyomány, a legenda nem csupán Rómát lengte körül, hanem Szegedet is: az eredetlegenda szerint a Máriát ábrázoló alkotást egykor a templom környékén lévő Csöpörke-tóba rejtették el a török elől; egy katona találta meg évekkel később, csodás módon sértetlenül. Ez hát a magyarázata annak, hogy az augusztus eleji szeged-alsóvárosi búcsú az évszázadok során fontos vallási ünneppé, a Szegedről elszármazott családok találkozási alkalmává is vált.
Az idei esztendő két búcsúi napján szentmisét celebráltak többek között a rózsafüzér-társulatokért. A szertartást Gyulay Endre nyugalmazott püspök mutatta be. Emellett imádkoztak a hivatásokért, s görög­katolikus liturgiát, keresztútjárást és szentségimádást tartottak a kolostorkertben. Szentmisét mutattak be az édesanyai és az édesapai hivatásokért is. A vasárnapi ünnepi liturgiát a templom előtti téren tartotta Udvardy György pécsi megyéspüspök. A szentmise elején köszöntötte a búcsú résztvevőit, és hangsúlyozta, hogy az ünnep Mária tisztaságára, istenanyaságára figyelmeztet minket. Mint mondta, a Szűzanya semmi mással össze nem hasonlítható szerepet tölt be Egyházunk életében, s ugyanígy mi is semmi mással össze nem hasonlítható oltalmat, segítséget kapunk tőle a lelki életünkben. Mária édesanyánk és oltalmazónk egy személyben. Ez az ünnep Isten ajándéka – fogalmazott a főpásztor. A püspök homíliájában többek között arról is beszélt, hogy a „Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét” (Lk 11,28) evangéliumi mondat Máriáról szól, hiszen ő az, aki hallgatja és befogadja az Igét. De az írás boldognak mond bennünket is, akik mint Krisztushoz tartozók az Egyház gyermekeiként táplálkozunk az Igével, s legfőbb feladatunk, hogy befogadjuk. E befogadásnak kell meghatároznia az életünket – hangsúlyozta Udvardy György püspök.
A boldogságos Szűz Mária egyszeri és megismételhetetlen teremtmény, hiszen ő az istenszülő. Szerepe egyedülálló az üdvösségtörténetben. Példaként áll előttünk – az Egyház mintája, modellje is, hiszen őt szeretnénk követni. Ezek konkrét, megvalósítható célok lehetnek, melyeket akár a mai ünnep segítségével is magunk elé tűzhetünk. Ilyen cél lehet például, hogy rendíthetetlenül, hűségesen kitartsunk Isten mellett. A hűséghez le kell tudnunk győzni önmagunkat – folytatta a szónok. Mária életének egyetlen értelmezési pontja az a pillanat, amikor az angyal hírül adja neki, hogy gyermeket fogant, és ez a gyermek az Isten Fia. Ebben nyer értelmet minden gondolata, cselekedete. Ugyanígy egyetlen értelmezési pont létezik a mi életünkben is: ismerem Krisztust, a keresztségben hozzákötöttem az életemet.
Isten hűséges, ezért bízunk benne. Mi, keresztények, bizalomban élünk – folytatta Udvardy György püspök. – E bizalomra különösen nagy szükségünk van egyházi közösségeinkben és a társadalomban egyaránt. A tekintély és a bizalom együttes megjelenése elengedhetetlen számunkra. Mi a keresztségünk által Isten ígéretének hordozói vagyunk, Isten hűségének megjelenítői. Ebben is példát mutat számunkra Mária, Isten anyja. A szentmise záróáldása előtt a hívek az Oltáriszentséget követve, énekelve, körmenetben vallották meg hitüket, s mutatták meg Isten iránti hűségüket a világ számára. A rekkenő hőségben a délutáni órákban a búcsú résztvevői a betegek gyógyulásáért imádkoztak, és szentmisén vettek részt, amelyet a betegekért, az idősekért, az orvosokért és az ápolókért mutattak be. A kétnapos búcsút Papp Tihamér ferences aranymiséje zárta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..