Az adventi csokinaptár nekem nagy élmény volt gyerekkoromban, bár a történetét csak később ismertem meg. Egy német édesanya az 1900-as évek elején sokat küszködött kíváncsi és türelmetlen gyermekével. A kis Gerhard különösen karácsony előtt nyaggatta sokat anyukáját az ajándékok miatt, ezért a találékony asszony új játékot talált ki a fiúcskának. Egy kartonlapot huszonnégy részre osztott, minden részre egy-egy darab csokoládét tűzött, és megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet.
A kisfiú, amikor felnőtt, édesanyja meglepetését továbbfejlesztve üzleti vállalkozásba kezdett, s olyan naptárat szerkesztett, amelyben egy-egy ablakocska mögött rejtett el egy szem cukorkát vagy csokoládét. A meglepetés csak a spaletták kinyitása után vált láthatóvá.
Ma már sokféle adventi naptár létezik, s a kreatív fantáziával megáldott anyukák és apukák változatos meglepetéseket készíthetnek gyermekeiknek. Zoknikban, apró színes zsákocskákban, gyufaskatulyákban is elrejthetünk apróságokat, de létezik olyan adventi naptár is, amelyben szép és bölcs gondolatok lapulnak a falatka édesség mellett. E sorok írása közben érkezett egy továbbított e-mail üzenet a postafiókomba, benne egy különleges adventi naptár Ferenc pápa gondolataival és az egyes napokra ajánlott jó cselekedetekkel. (Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés volna…) E naptár szerint december 1-jén, advent első vasárnapján az együtt elkészített adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásakor mondjunk közös családi imát, s gondolkozzunk el a pápa üzenetén: „Imádságunk nem korlátozódhat vasárnaponként egy órára. Fontos, hogy mindennapi kapcsolatunk legyen az Úrral.”
