Persze a környezet könnyen el is téríthet minket a lényegtől, hiszen az édesség- és játékboltok polcain hívogató adventi kalendáriumok csábítják a gyerekeket, és nyitogatják a szüleik pénztárcáját. Ilyenkor minden szülő nehéz helyzetbe kerül, és döntenie kell. Ha az advent a gyerekeknek csak a napi meglepetést, a kis csokit vagy a játékot jelenti, akkor nem lesz igazi mélysége a karácsonyuknak. Ám ha legalább egyszer-egyszer megtapasztalják a reggeli korán kelés hidegét, a lemondást, és ha apró jócselekedetekre törekednek, akkor a darabka csokoládét rejtő, naponta kinyitott kis ablakok csupán a napok múlását jelzik, és nem helyettesítik a készületet. Kisgyermekes apaként tudom, hogy ahol pici gyerek van a családban, ott nem igen lehet hajnali misére menni. De a virrasztás, amit a szülők életüknek ebben a szakaszában úgyis gyakran átélnek, igazi adventi értékkel bírhat.
Tartsatok bűnbánatot! – szól a próféta, és mi nem élhetjük meg ezeket a napokat ugyanúgy, mint az év többi napját! Hiába vár ránk ilyenkor is a temérdek feladat, a munka, gyermekeinkre pedig az iskola, az edzés és a zeneóra, valahogy mégis másként, a közelgő Megváltóra, a karácsonykor érkező Jézusra figyelve kell tennünk a dolgunkat. Az adventi koszorú illata, a gyertyák fénye és hangulata segít abban, hogy ne felejtsük el, milyen időszakot élünk. De a lényeg, hogy Krisztusra figyelve jót cselekedjünk.
Az új egyházi év kezdetén szeretném megköszönni Olvasóink ragaszkodó szeretetét, melyet egész évben tapasztalhattunk, és kérem további támogatásukat egy új kezdeményezésünkhöz is, melyről részleteket a 2. oldalon olvashatnak.
