„Adj hozzá hitet, reményt, szeretetet!” Mint a leveshez, ha íztelen, sót adsz, az íztelen élethez ezeket add – idézték fel a lelkigyakorlaton Ferenc pápa szavait. Megtapasztaltam: a káposztásmegyeriek nemcsak hallgatják az igét, hanem próbálják megélni is. Idegenként mentem közéjük, mégis már a kiscsoportos beszélgetés során megéreztem, hogy megélik az „Adj hozzá egy csipet szeretetet!” gondolatát, hiszen nyitottsággal, őszinte érdeklődéssel fordultak egymás felé és felém is. De az ige megélését a tanúságtételekben is megfigyelhettem. Talán ezekről a legnehezebb papírra vetni gondolatokat, hiszen a szervezők az kérték a tanúságtevőktől, hogy szívük mélyéről osszanak meg valamit a hitükkel kapcsolatban. Akik kiálltak beszélni a plébániához tartozók elé, így is tettek. Életutakról, felismerésekről, akadályokról és ajándékokról meséltek a fórum résztvevőinek.
„A táborba mintegy ötszázan jelentkeztek, végül »csak« négyszáznyolcvanan tudtak eljönni” – meséli Berényi Szilvi, az egyik fő szervező. Ők életkor, családi állapot, hitbeli elkötelezettség alapján kerültek kisebb csoportokba, hogy ilyen nagy körben is személyes maradhasson az együtt töltött idő. Az óvodásoknak külön foglalkozásokat tartottak – ugyanúgy a nap témájáról, mint a nagyoknak –, így a kisgyermekes szülők is részesei lehettek a felnőttek lelkigyakorlatának. A hittanosok szintén Esztergomban töltötték az időt, de egészen más helyszíneken, programokkal.
A plébánia idén szervezett először ilyen nagy tábort, ahol három korosztály ugyanazokat a témákat dolgozta fel különböző módszerekkel. Hogy hogyan sikerült? Úgy láttam: egy csipet szeretet hozzáadásával az összes szervezési nehézségen túl tudtak lendülni, így amikor a résztvevők majd visszaemlékeznek a táborra, úgy érezhetik, nem is csupán egy csipet jutott nekik belőle…
Fotó: Szijjártó-Nagy Zsófia
