Művei azonban ma ismét szerepelnek nagy zenekarok repertoárján, lemezeit vásárolják a zeneműboltokban. „Megkíséreltem, hogy keresztény zenész legyek, és hitemet dallamba foglaljam. Nem sikerült, biztosan azért, mert méltatlan voltam rá (és ezt nem az álszerénység mondatja velem).” Az Avignonban született mester hitét nagy ajándékként élte meg. Olyan katolikus mesterek nyomdokaiba lépett, mint Ludwig van Beethoven és Anton Bruckner.Ornitológusnak és ritmikusnak nevezte magát, mert a madárcsicsergés iránt rendkívüli vonzódást érzett. Hosszú időt töltött a madarak énekének felvételével. Finom érzéke volt ezek megkülönböztetésére és műveibe való beépítésére.
Évtizedeken át a párizsi La Sainte Trinite-templom orgonistája volt. Orgonaműveiben is felhangzott a madarak éneke. A maga idején élenjáróan modernnek számított, de ma már klasszikus. Zenéjében sok indiai ritmus- és hanghatás érződik. Egyik világhírű tanítványa, Pierre Boulez hívta fel a figyelmet 1978-ban arra, hogy a mester a zenét az egész világon átívelő, egyetemes jelenségnek tartotta. Ablakot nyitott térben és időben minden kultúra felé. Párizsban élt 1931-től. Csak német hadifogsága 1940-41-ben, és később amerikai útjai jelentettek eltávolodást. Orgonaművein kívül sok zongoradarabot alkotott, néhány kórusművet, több zenekari kompozíciót és egy operát, melynek címe: Saint Francois d’Assise. Jellemző módon ez az időskori műve nem „társadalmi reformerként” jeleníti meg a szentet, hanem mint a természettel harmóniában élő embert. Nagyon közel érezte magához Szent Ferencet, amint azt Kent Nagano müncheni főzeneigazgató is többször elmondta róla. Tanítványainak Messiaen olykor a középkori katedrálisok színes üvegablakainak példáját idézte. Arra buzdította őket, amire maga is törekedett, hogy ezekhez a sokszínű ablakokhoz hasonlóan próbálják kifejezni Isten dicsőségét.
