A valós problémákkal kell foglalkozni

A bankokat megsegítik, de ki gondol a családokra?
Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Szövetségének (NOE) elnöke

A püspökkari körlevél által is említett cigány-magyar együttéléssel kapcsolatban az a véleményünk, hogy be kell látni: a szegénység nem válogat, nincs nemzetisége, egyaránt sújt minden népcsoportot. A szegénység ellen való küzdelem pedig a mindenkori hatalom dolga lenne. Nem értünk egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek egyik vagy másik népcsoport ellen – bármilyen módon is – uszítanak. A NOE-ban sok roma származású család is van, egyes helyi szervezetekben ők vannak többségben, mégsem fordult elő etnikai konfliktus. Ezért is mondjuk azt, hogy Magyarországon a rasszizmus, az etnikai alapú gyűlölködés helyi szinten nem jellemző. A nagypolitikának mindent meg kell tennie, hogy ne is lehessen az.

A püspökkari nyilatkozat felszólítja a döntéshozókat, hogy a valós problémákkal foglalkozzanak, többek közt a családok helyzetével is. Halljuk, olvassuk, hogy a mostani válságban a bankokat a világon mindenütt megsegítik, de felmerül a kérdés: ki gondol a családokra? Magyarországon minden eszközzel a közjót kellene szolgálni, hogy a családok ne kerüljenek olyan nehéz helyzetbe, ahonnan nincs visszaút. A megszorító intézkedések meghozatalánál szem előtt kellene tartani a családok helyzetét, és legfőképpen a gyerekekét. A kormány részéről konkrét intézkedéseket még nem láttunk, de az a gyanúnk, hogy a megszorítások körüli döntéseknél nem a családok helyzete lesz az elsődleges szempont. Abban az esetben, ha a családokat komoly érdeksérelem éri, minden törvényes eszközzel tiltakozni fogunk.

Körössy László

 

Az állam szembe megy…
Bús Balázs, Óbuda polgármestere

– Teljes mértékben egyetértek a püspöki kar nyilatkozatával. Gyakran egészen másról beszélnek a médiában, nem azokkal a valós problémákkal foglalkoznak, amelyekkel az emberek az önkormányzathoz fordulnak. Elsősorban a közbiztonságot és a szociális biztonságot várják el tőlünk. Ugyanakkor álproblémaként merül föl a sajtóban, a televízióban az önkormányzati rendszer átalakításának szükségessége. Korántsem a képviselők száma a legnagyobb gond, hanem az, hogyan oldható meg – mert nincs megoldva – az önkormányzatok finanszírozása.

A szociális és oktatási terület finanszírozási normájának kevesebb mint ötven százalékát kapjuk meg, a többit nekünk kell kiegészítenünk. A fővárosi önkormányzatok pillanatnyilag még viszonylag jobb helyzetben vannak (pillanatnyilag!), de vidéken a szociális támogatás vagy az oktatás biztosítása mindennapi gondot jelent.

Az erőszakos cselekményekkel kapcsolatban az állam széteséséről beszélnek. Tény, hogy az önkormányzatok esetében nincs megoldva a törvényességi felügyelet, mert az ezt ellátó Közigazgatási Hivatalokat megszüntette a kormány. Az elmúlt napokban a parlament ismét nem választotta meg a Legfelsőbb Bíróság elnökét, ezzel magára hagyva a jogszolgáltatást. Elbizonytalanodott a rendőrség, amelyet elhagyott középvezetői rétege. Az a liberális elvárás, amely a rendőrséggel szemben ma megfogalmazódik, nem teszi lehetővé, hogy a rendőrség valóban hatékonyan tudjon fellépni. A közbiztonság érdekében a legtöbb önkormányzat kénytelen maga megtenni – amit lehet. Békásmegyeren háromszázmillióért térfigyelő rendszert szereltettünk fel, s igyekszünk föltámasztani és megerősíteni a polgárőrséget. A rendőrségnek is megadjuk az erőnk szerinti támogatást. A fővárostól átvettük a közterületek felügyeletét. Az önkormányzatok olyan feladatokat is kénytelenek átvállalni, amelyek nem tartoznának alapfeladataikhoz. Ez vonatkozik nálunk az egészségügyre is. Mivel az állam nem működik megfelelően, az önkormányzatok saját erőből igyekeznek fenntartani az élet elfogadható rendjét, de ezek a lehetőségek is elfogynak.

Mindeközben éppen az alapértékek – így az emberi méltóság, a szubszidiaritás, a szolidaritás és közjó – folyamatos erősítésére lenne szükség. Az állam mai hozzáállása éppen ellentétes ezzel. A püspöki kar, látva, hogy az említett alapértékek egyre inkább veszélybe kerülnek, joggal hívja fel a figyelmet a közállapotokban jelentkező, a demokráciát is megkérdőjelező jelenségekre.

Elmer István

Nem mindegy, hogyan döntünk…
Eperjes Károly színművész

– Számomra örömteli és világos a püspöki konferencia nyilatkozata: üzenete van. A római katolikus egyház mindig az egyetemes értékrend mellett áll, azt képviseli. A nyilatkozat annyira finom és kiegyensúlyozott, hogy nem sok hozzáfűzni valóm van ehhez. Hálás vagyok és boldog, hogy ilyen jó közösség tagjának vallhatom magam. Utolsó mondata nyomatékot ad a szövegnek: „Egyházunk a Jézus Krisztustól kapott küldetése szerint továbbra is hirdeti az örömhírt, szolgálja a békét, a kiengesztelődést és a köz javát.” Honpolgárként és színészként eszembe jutnak Moliére-nek a Tartuffe-ben írt gondolatai. Elmira szájába adta a drámairodalom egyik legszebb, egyetemes bölcseletét: „Az önszeretet önmagát is becsapja.” Éppen ezért nem mindegy, hogy mikor és hogyan döntünk, és főleg kit vagy mit választunk szabad akaratunkból. Mindig olyan értékrend mellett kell döntenünk (és aszerint politizálni, vagyis a társadalommal foglalkozni – ami egyébként kötelező), amely az Isten felé vezető utat követi. Tagadhatatlan, hogy vannak társadalmi csoportok, amelyek bizonyos „júdáspénzért” korábban szavazatukat nem az Istenre tekintve adták le. Tisztelet a kivételnek, ezen testvéreink, fájdalom, de most fizetik meg korábbi voksaik árát. Ugyanakkor ők is láthatják, hogy a katolikus egyház nem távolodik el senkitől sem, hanem mindenkit visszavár a helyes útra. Mert Krisztus feltámadt, valóban feltámadt. Még így, nagyböjt idején is, e reményünk örök.

Pallós Tamás

 

Felelősségünkre figyelmeztet…
Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese

Sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de úgy tűnik, a magyar sajtó nem jelentőségének megfelelően kezelte ezt a nyilatkozatot. Az is igaz, hogy a média szakemberei bizonyos lelkiismeret-furdalással olvashatták a szöveget. Merthogy a cigányságról szóló műsorok és publikációk többségében ez a halmozottan hátrányos helyzetű népcsoport meglehetősen egyoldalúan, leginkább csak kriminalisztikai összefüggésben szerepel: hol tettesként, hol áldozatként bemutatva. Sokkal inkább a valós helyzetüket kellene felmutatni, azokkal a példaértékű próbálkozásokkal együtt, amelyek ugyancsak fellelhetők az országban. Elmondható, hogy ezek között ott vannak a katolikus egyház kezdeményezései is. A szabolcsi Hodászon például görög katolikus szociális intézmények segítik hosszú ideje a helybeli cigányságot, támogatva őket iskolai tanulmányaik elvégzésében, illetve pótlásában. Ma ennek köszönhetően van sokaknak munkájuk és megélhetésük. És sorolhatnánk más helységeket, más jó példáit annak, hogy a keresztény értékrend rávezethet a cigányságon való segítés hatékony lehetőségeinek megtalálására.

Fel kell ismernünk: a média felelőssége is, hogy az elfogadás vagy a szembenállás lesz-e az uralkodó magatartásforma a különböző társadalmi csoportok között. Megkülönböztetésnek nem ember és ember között, hanem tisztesség és tisztességtelenség, törvénytisztelet és bűnözés között kellene végre megvalósulnia. Erre is figyelmeztet minket ez a püspökkari megnyilatkozás.

Kipke Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..