A válaszos ének és a párversek

A zsolozsma, a zsoltárokon kívüli biblikus szövegeknél, vagyis az olvasmányos részeknél mindig él egy rövid, ismétlésre építő „rezonanciával”, „visszhanggal” – ezek a bibliai szövegekből összeállított egységek az úgynevezett rövid válaszos énekek. Énekek, mert énekelhető a szerkezetük (egy-egy szókapcsolat refrénszerű ismétléséről van szó, és alapvetően dicsőítések, hiszen a kis doxológia első, szentháromságos részét is szövegükbe illesztették). A válaszos ének mindig egy hosszabb vagy rövidebb olvasmány után következik (kivéve a napközi imaórát (abban az úgynevezett párvers szerepel), és a szövege az olvasmány tartalmára épít (sokszor úgy, hogy egyes részeit az olvasmányból választották, idézik). A válaszos ének abban is segít tehát, hogy össze tudjuk magunknak foglalni a hallott szöveg tartalmát, tanítását, továbbá átvezető szerepe is van az olvasmány és az utána következő imádságok között.

 A párvers, noha az olvasmány után hangzik el (a napközi imaórában), jóformán csak átvezetés az olvasmány és az imaóra záró könyörgése között. Nevéből következően alapvetően párbeszédes jellegű imáról van szó (a válaszos ének is az): két, „egymásra válaszoló” mondat. Újabb tanúsága annak, hogy a párbeszéd, a dialógus az egész zsolozsma jellemzője, minden részletében az Úr és az Úr szavával neki válaszoló imádkozó, valamint az egész közösség „külső és belső” dialógusa, „rezonálása” az igére.