Alapfokú tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd 1955-ben lépett be a piarista rendbe. 1959-ben tett örökfogadalmat, majd ugyanebben az évben pappá szentelték. Középiskolai tanári működése mellett évtizedekig tanította a biblikus tárgyakat a piarista papnövendékeknek, majd a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985 és 1995 között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt. Jelenleg is tanít az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Meghívott szónokként többször is megfordult szülőföldjén. A vele készített interjúkban is gyakorta fölidézte gyermekkora helyszínét. „1932-ben születtem Berettyóújfaluban, ami akkor a csonka Bihar megye székhelye volt, kényszerből vált megyeszékhellyé. A trianoni béke után nem változtatták meg a megyehatárokat. Nagyon reménykedtek benne, hogy nemsokára sikerül visszaállítani a régi állapotokat. Viszont a csonka Bihar megyének nem volt városa, ezért egy kis falut kellett megyeszékhellyé alakítani… Apám mint fiatal jogász ott könnyebben kapott állást, mint máshol. Nagyon érdekes volt ez a Berettyóújfalu! Apám például a református pappal együtt közösen előfizetett a Nyugatra. Ott élt Nadányi Zoltán, Sinka István, és az ilyesféle emberekkel apámnak barátsága volt. Az iskolát egy katolikus elemiben kezdtem, annak ellenére, hogy Berettyóújfalu egyébként református falu volt.” „Elég nagy, tízezres falu volt (ma már város), a legnagyobb csonka Biharban. Építettek ott kórházat, sőt tisztviselőtelepet is, két-három szobás, kertes házakkal, amelyek nagyjából egyformák vagy hasonlók voltak. Működött kaszinó is, benne könyvekkel, folyóiratokkal, megfelelő társasággal: egy kicsit a Móricz-regények világára emlékeztetett az egész vidéki, Trianon utáni magyarországi élet.”
