A szőlőtő és szőlővessző példázatáról

A zarándoklat első állomása a badacsonytomaji Szent Imre-templom volt. Itt szentmisével kezdődött a program. Földi István plébános, a tapolcai Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola lelki igazgatója a szőlőtő és szőlővessző példázatáról elmélkedett szentbeszédében. A következő állomás a badacsonyörsi Szent Antal-kápolna volt, innen a zarándokok a Folly Arborétumba indultak. Itt, a badacsonyörsi hegyoldalban százéves örökzöldek és páfrányfenyők alatt került sor a záró elmélkedésre. Ezt követte a badacsonytomaji Kolping-csoport által készített ebéd elfogyasztása, majd különböző színes programok várták a családokat.

Szüreteljünk együtt, és fedezzük fel családunk lelki gyümölcseit! Így invitálták a családokat a programra. A gyermekek megismerhették a gyümölcstermés folyamatát a mag kicsírázásától egészen az érett gyümölcs betakarításáig. Az első állomáson szőlővesszőt ültettek, a másodikon a szőlő növekedését figyelhették meg, kipróbálhatták a metszést, a szőlőtő gyomlálását, a harmadik állomáson pedig leszüretelhették a termést, megpróbálkozhattak a préseléssel, és kóstolót kaphattak munkájuk gyümölcséből, a friss mustból.


 

A zarándoklatot egy tudatosan felépített gondolatmenetre építették, amelyet Szakács Péter, az egyházmegye családreferens papja, tapolcai plébános tolmácsolt a részvevőknek az egyes állomásokon. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”– Jézus a szőlőtő, övéi a szőlővesszők, akik egybetartoznak. A vessző a tőről kapja a táplálékot, ha lemetszik, elszárad, és nem terem gyümölcsöt.

Mi a lélek gyümölcse? A Szent írás kilenc gyönyörű kincset sorol egymásután: „A Lélek gyümölcse ez: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” Akinek az élete abból áll, hogy állandóan gyümölcsöt terem, más szóval, hogy örömet tud másoknak szerezni, azoknak állandó az örömük Krisztusban. Ha mi megmaradunk őbenne, és az ő élete bennünk munkálkodik, akkor nem leszünk gyümölcstelenek. A szőlővessző nem önmagának és nem önmagáért terem gyümölcsöt, hanem a gazdának és másokért. Így dicsőíttetik az Atya, és a gyümölcstermés által áldására vagyunk másoknak.

Ezekkel a gondolatokkal gazdagodva térhettek haza a zarándokok a lelki szüretről.