E bölcsesség megszerzésének és továbbadásának szolgálatát vállalta a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, amely az alapító okirat tanúsága szerint éppen tíz éve, 2000. január 1-jén jött létre.Az intézmény életre hívása természetesen jóval korábban kezdődött. 1950 után a megmaradt három férfi szerzetesrend – bencés, a ferences és a piarista – fenntarthatott ugyan saját rendi hittudományi főiskolát, a teológiai tanári utánpótlásra azonban csak igen szűk lehetőségek nyíltak. A rendszerváltás után az újrainduló közösségek nem voltak abban a helyzetben, hogy újraszervezzék saját főiskoláikat, ugyanakkor igényelték a szerzetesi teológiai képzést. Ahogyan Várszegi Asztrik püspök, bencés főapát az alapításkor megfogalmazta, két út állt a rendek előtt: az egyik, hogy keresnek egy olyan nyugati főiskolát, egyetemet, ahová küldhetik növendékeiket, vagy pedig összefognak a többi hazai szerzetesrenddel, és egyesített erővel biztosítanak egy egészségesebb, nívósabb, szervezettebb teológiai képzést. A rendek szándéka összhangban állt a magyar felsőoktatásban az 1990-es évek első felében elinduló reformfolyamattal. A szerzetesi főiskolák akkreditációja során kitűnt, jobb lenne, ha ezek az intézmények összefognának. Az állam ezt természetesen nem írhatta elő, de a törvények kedvező feltételeket biztosítottak hozzá. Az integrációt segítette a Világbank által kiírt pályázat, amelyet a születőben lévő Sapientia-főiskola meg is nyert. Ez tette lehetővé az intézménynek otthont adó, a piarista rend tulajdonában lévő épület felújítását, amely 2001 júniusáig az ELTE Bölcsészettudományi Karának használatában volt. Mindemellett pedig a Szentszék szándékával is találkozott az új főiskola létrehozásának terve. A Szerzetesi Kongregáció 1998-ban adta ki azt a dokumentumot, amely a rendek közötti együttműködést sürgeti a nevelés terén, és javasolja az olyan típusú intézmények létrehozását, mint a Sapientia, amely a három fenntartó – a Magyar Bencés Kongregáció, a Magyar Piarista Rendtartomány, illetve a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány – összefogásával, hittudományi főiskoláinak teljes integrációjából született meg.
– Számos hasonló, rendek közötti intézmény létezik, ám a miénk Közép-Európában unikum – mutat rá Orosz András Lóránt rektor, ferences szerzetes. – Ha pedig a hittudományi főiskolák magyarországi skáláját nézzük, azt mondhatjuk, ma két, bizonyos szempontból különleges intézmény működik. A nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, amely a Keleti Egyházak Kongregációjához tartozik, és e rítus alapján képezi a hallgatókat, illetve a Sapientia, amely a Szerzetesi Kongregációhoz tartozik, és az oktatás a szerzetesi lelkiségekre épül. A legfontosabb természetesen továbbra is a teológusképzés, amelynek célja a szerzetesnövendékek papságra való felkészítése. Ez osztatlan képzésben valósul meg, azaz nem válik ketté külön alap- (BA) és mesterképzésre (MA). A főiskola egyébként a katekéta, lelkipásztorimunkatárs-képzést ajánlja fel alapképzésként, erre épülhet rá a pedagógusdiplomát adó hittanár-nevelőtanár, a család- és gyermekvédő tanár, illetve az etikatanár, nem tanári képzésként pedig a pasztorális tanácsadás és szervezetfejlesztés MA-szak. Ha valaki nem a Sapientia alapképzésében vesz részt, annak egy teológiai felkészítő modult kínálnak fel. Levelező tagozaton végezhető el a gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó továbbképzés – ilyen ma még viszonylag kevés helyen van az országban. Ezenfelül a főiskola Egészséges életmódra és családi életre nevelés címen akkreditált továbbképzést is kínál pedagógusoknak és védőnőknek.A főiskola első rektora Lukács László piarista szerzetes lett, aki 2008 júniusáig látta el ezt a tisztséget. Három szakon indult meg az oktatás: teológia, hittanárképző és lelkipásztorimunkatárs-képző szakon. Azóta a főiskola képzési skálája fejlődött, gazdagodott, ugyanakkor a felsőoktatást átalakító úgynevezett bolognai folyamatnak megfelelően is változott.
– Kezdettől fogva minden szakon államilag elismert diplomát adunk, és statútumunkba belefoglaltuk, hogy nemcsak szerzetesek, hanem világiak képzésével is foglalkozunk – hangsúlyozza Orosz András Lóránt. – Törekszünk arra, hogy olyan képzéseink legyenek, amelyek viszonylag tág lehetőséget biztosítanak az elhelyezkedésre. Például néhány hete kötöttünk megállapodást az ELTE-vel arról, hogy a tanári képzésben részt vevő hallgatóink második szakként áthallgathatnak a másik intézmény valamelyik pedagógusképzésére. Tíz évvel ezelőtt Várnai Jakab, a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának akkori elnöke így fogalmazott: a főiskolát alapító három rend most kilép az egyház és a társadalom színe elé, és közösen egy missziót vállal – azt, hogy fenntart egy iskolát, ahol nemcsak a saját rendi utánpótlását, hanem elkötelezett világi keresztényeket is teológiai képzésben részesít, így vállalva szerepet az egyház és a társadalom igényeinek kielégítésében. Hallgatóink létszáma jelenleg körülbelül négyszáznegyven, kétharmaduk esti tagozatos, java részük pedig már rendelkezik valamilyen diplomával, vagy régóta egyházi területen dolgozik – teszi hozzá a rektor. – Sok világi hívő van, aki szeretné valamilyen módon kiegészíteni hitbeli tudását, és akit érdekel, milyen a teológia a szerzetesi lelkiségekre épülve. Úgy látom, nagyon nagy hiányosságok vannak a hitbeli ismeretek terén az egyébként képzett, diplomás emberek körében is, ezért fontos feladatunk van ezen a téren. Hogy erre milyen nagy szükség volt és van ma is, bizonyítja a főiskola tíz év után is töretlen életképessége és fejlődése. Orosz András Lóránt beszámolt róla, folyamatban van a főiskola aggregációja a római Szent Anzelm Pápai Egyetemhez – amelyhez egyébként a Sapientia alapításától kezdve affiliálva volt –, és ha ez megtörténik, a főiskola licenciátusi kurzust is indíthat.
– Teológiából ilyet ma két intézmény kínál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Szent Atanáz hittudományi főiskola. Mi szaklicenciát szeretnénk majd adni, a teológián belül a megszentelt élet teológiája lenne a specialitásunk – mondja a rektor. – Emellett terveink között szerepel, hogy jobban részt vállaljunk a szerzetesek továbbképzésében (amit minden rend előír valamilyen formában), programok, hétvégi kurzusok szervezésével. A kezdetektől a főiskola céljai között szerepel a magyar szerzetesség szolgálata. Ezt segíti a Sapientiana folyóirat, a teológiai konferenciák, a különböző kiadványok, emellett pedig a szerzetesnövendékek számára lehetőséget ad a főiskola, hogy szeminárium formájában elmélyedjenek a saját, illetve más közösségek lelkiségében.
– Nemcsak a jelenleg működő rendeknek, hanem a mozgalmaknak és a most születő közösségeknek is szolgálatába kívánunk állni. Hiszen Magyarországon a szerzetesség a maga viharvert állapotában is élő, dinamikus valóság – teszi hozzá Orosz András Lóránt. – A különböző szerzetesrendek lelkisége elsősorban az iskola légkörében, valamint a tanáregyéniségek által mutatkozik meg. Általános szerzetesi lelkiség nincsen – minden rendnek jól körvonalazható spiritualitása van. Ezek összessége adja a Sapientia lelkiségét.
