A szenvedés méltóságát az emlékezés adja

A Győztesekből vesztesek – vesztesekből győztesek címmel tartott ünnepségen a Kárpát-medencei magyarokat sújtó kommunista diktatúrák embertelen működéséről volt szó. Az esemény fő szervezője, Ékes Ilona országgyűlési képviselő hangsúlyozta: aki szenvedett, az megismeri az erőt, amellyel képes megbocsátani, de a szenvedés méltóságát az emlékezés adja. Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke sorolta fel azoknak a népeknek, nemzeteknek a nevét, ahol a kommunizmus tíz- és százezreket irtott ki, alázott meg, tett tönkre. A politikus a mai korról is beszélt. Úgy fogalmazott: a szembenézés napján ki kell mondani, hogy azok, „akik kisstílű politikai alkukkal hatalmon tartották a reménytelenség kormányát, szavazataikkal meggátolták a parlament feloszlását, új választások kiírását, cselekvőképes, a válságból kivezető utat mutató kormány munkába állását, együtt és külön-külön is, név szerint felelősek az ország további süllyedéséért, leszakadásáért, családok elszegényedéséért, a reménytelenség eluralkodásáért, gyermekeink jövőjének eltemetéséért”. Sok millió áldozatra emlékeznek ezen a napon – mondta előadásában Spányi Antal székesfehérvári püspök –, s nem szabad elfeledkezni Mindszenty József bíborosról sem, akit az egykori hatalom börtönbe zárt. Arra is emlékezni kell, hogy az egyházi áldozatok között volt Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök és Brenner János, akit papi hivatása teljesítése közben öltek meg. A szerzeteseket üldözték, rendjeiket feloszlatták, iskoláikat bezárták. Spányi Antal püspök az áldozatok közt említette Prohászka Ottokárt is, aki ugyan 1927-ben halt meg, ám halála után több évtizeddel is – valótlanságokat állítva róla – a kommunizmus céltáblája lehetett. A székesfehérvári püspök szólt az áldozatok családjairól, amelyeket szétszakítottak, beszélt a gyermekekről, akiknek szüleit börtönbe zárták vagy internálótáborba juttatták. Sorsdöntőnek nevezte a hitoktatás megszüntetését, melynek következménye lett, hogy a fiatalok nem kaptak erkölcsi nevelést, így felnőve sokszor rossz döntést hoztak. Bocsánatkérés nélkül nincs megbocsátás, ennek elhúzódása pedig károsan hathat a társadalomra – hangoztatta a püspök. Soós Viktor Attila történész-levéltáros megállapította: a kommunista rendszer egyház- és családellenes volt, amikor családtagokat vittek Recskre, Kistarcsára, Tiszalökre vagy Kazincbarcikára internálótáborokba. Beszélt a kétszázezer sváb kitelepítettről és a közel százezer Csehszlovákiából a lakosságcsere-egyezmény miatt Magyarországra telepített emberről is. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, Aczél Petra a kommunizmus egyik ellenségének tekintett csoportjáról, a vallásos nőkről tartott előadást, azaz, hogy őket miként próbálta a diktatúra megtörni. Székelyhidi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke előadásában rámutatott: a gyilkosságokat népirtásnak, önkényes megtorlásnak kell értékelni az utókor részéről. Véleménye szerint a kommunizmus saját terméketlen rendszerébe bukott bele. Balog Zoltán szerint a kommunizmus benne van a jelenben, és benne lehet a jövőben is; a kapcsolatainkban, az egymáshoz való viszonyainkban, az iskolai nevelésben, a pénzben és a politikában. Az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke arról beszélt, hogy ebből az alkalomból nemcsak a múltra, hanem a jelenre is emlékezni kell.