 |
|
Vallási vezetők az Európai Bizottság által szervezett találkozón |
A brüsszeli tanácskozáson először a katolikus képviselők felszólalásai követték egymást, majd a résztvevők a szegénység elméleti problémájának különböző aspektusairól beszéltek. „Nekünk nyilván nem a gazdasági statisztikákat kellett ismertetnünk – hangsúlyozta a bíboros –, hiszen az uniónak bőséggel vannak ilyen statisztikái. Számunkra az a szemléleti alap és mozgósító erő a fontos, amit hitünk alapján fel tudunk ajánlani e nagy probléma megközelítésében.”
A bíboros felszólalásának fő állítása az volt, hogy a szegénység elleni küzdelem nem a szegény ember elleni küzdelem. „A szegény embert szeretni kell, méltóságát tiszteletben kell tartani, és segíteni kell abban, hogy szegény állapotát meg tudja haladni. Ez számos gyakorlati következménnyel jár.” Erdő Péter emlékeztetett arra, hogy a szegényekért, a betegekért, az éhezőkért dolgozó szentek menynyire szerették a rájuk bízottakat. „A dolog lényege az, hogy a szegény embert tisztelni és szeretni kell, mert csak akkor tudunk emberileg is igazán a segítségére lenni. Nem pusztán gazdasági vagy matematikai kérdés ez, hanem az emberi méltóság, a másik iránti szeretet kérdése. Azt a problémát természetesen nem lehet megkerülni, hogy mi a jó az embernek. Hogy mire van szüksége az embernek e földi életében, hogy jól menjen a sora. Valamiféle közös antropológiai minimumra, az emberről alkotott közös kép komoly alapelemeire van szükség ahhoz, hogy egy társadalom igazán szembenézhessen a szegénység problémájával, és valóban segíteni tudjon” – hangsúlyozta a bíboros Brüsszelben.
