Húsvétkor minden a tojással kezdődik. Nemcsak a receptek, hanem a dekoráció is. Ez az ősi születés- és teremtésszimbólum a történelem kezdetétől a tavaszi ünnepek kísérője, amelyet a kereszténység szelíden Krisztus-jelképpé formált. Ilyentájt nemcsak esszük, hanem díszítjük, ajándékozzuk is. Óvodáskortól nagy élmény a tojásfestés, de készíthetünk a gyerekekkel közösen tojástartókat is: ragasszunk össze színes papírszalagokat, kört formázva belőlük. A tetejüket ollóval becakkozva olyan látványt nyújtanak majd, mintha fűben ülne a tojás. Ragaszthatunk rájuk papírvirágokat, esetleg csibét, nyuszikat is.
A kifújt hímes tojásokat ágakra akasztva tojásfát is készíthetünk. E húsvéti dekoráció német ajkú területeken nagy hagyomány, ahol eredetileg a rügyeiket bontogató gyümölcsfákat díszítették így. De nem kell, hogy kertünk legyen, vázába állított szentelt barkára, aranyvesszőre, virágzó faágakra is lógathatunk tojásokat. Vagy éppen tojást, virágot, nyuszit formázó, színes cukormázzal díszített sütiket. Hiszen miért ne lehetne a karácsonyfa mintájára a tojásfára is ehető díszeket aggatni? Persze nem feltétlenül a téli ünnepkör ízeit idéző mézeskalácsot, inkább friss, citromos linzert vagy fehércsokoládés kekszet.
Ám ha minderre sem időnk, sem energiánk, már egy csokor virággal hangulatossá tehetjük otthonunkat. Végtére is a feltámadás ünnepének legfontosabb szimbóluma az újjászülető természet. A legkisebbeknek nagy élmény, ha pár nappal húsvét előtt beviszünk a lakásba néhány, még halottnak tűnő gyümölcsfaágat, amelyek azután vízbe állítva életre kelnek. A kipattanó rügyek, a szirmaikat bontogató virágok minden szavunknál jobban elmagyarázzák a kisgyerekeknek az ünnep lényegét.
A legegyszerűbb virágokból is csodálatos ünnepi dísz lehet, ha koszorút készítünk belőlük. Akaszthatjuk a bejárati ajtóra, hogy a vendégeket köszöntse, de még jobb, ha a családi asztal közepére helyezzük. Hiszen hagyományosan a húsvéti kalácsból formáztak koszorút, amely nem másra utal, mint Jézus dicsőséges koronájára, amelyet az Atyától kapott.