Itt minden a gyerekekért van



A kitüntetés igazából nem csak az egyéni teljesítmény és fáradozás értékelése, mondja a halk szavú, hétgyermekes és egyunokás családapa, hanem az elismerés annak a közösségnek és azoknak az értékeknek is szól, amelyeket mi itt, az óvoda ügyében képviselünk. Minden gyerekem ebbe az óvodába járt, így tehát mi vagyunk a legnagyobb kedvezményezettjei ennek az ügynek – mosolyog Matolcsy Károly. Az óvodát fenntartó egyesület 1990-ben alakult. Olyan családok szövetkeztek, amelyeknek tagjai úgy gondolták: az otthoni nevelés során alkalmazott, általuk helyesnek gondolt értékek mentén egy intézményt is el lehet indítani. Azokban a forrongó, változó években sok tanakodás és még több munka után végül 1992-ben elindult az óvoda. Akkor negyvennégy gyerekünk volt két csoportban, most száztizennégyen járnak ide, öt csoportba.



Az óvodát szeretik a gyerekek, szeretik a szülők, szereti a nevelőtestület. A kerületi önkormányzattal a kezdetektől együttműködünk: 1994 óta közoktatási megállapodásunk van, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy támogat minket, mint a saját intézményeit. Matolcsy Károly nem gondolkodik sokat a válaszon, amikor azt kérdezem tőle, hogy az alapítók annak idején milyen értékeket gondoltak fontosnak. A gyerekek életének meghatározó időszaka a három és hét éves koruk közötti, amit az óvodában töltenek – fogalmazza meg válaszát. Azt az értékrendet, azt a világot, egymásra figyelést, egymás tiszteletét, amit mi a családjainkban próbálunk otthon megvalósítani, megélni, nos, ezeket akarjuk az intézményünkben is közkinccsé tenni.

Beszélgetőtársam csendes lelkesedéssel idézi fel a kezdeteket: „A szülőkből is kialakult egy közösség – nemcsak behozzák ide a gyereket, de magukénak érzik az óvodát is. Rengeteget dolgoztunk itt kezdetben, és ez a közösség megmaradt, összetart, azután is, hogy a gyerekeik már nem ide járnak. Néhány éven belül pedig biztosan megjelennek a második generációs gyermekek: azok, akiknek a szüleik is már ebbe az óvodába jártak.”



Életünk meghatározó eleme az együttműködés a világi és az egyházi szervezetekkel. Össze kell fogni, együtt kell működni mindenkivel, aki magáénak vallja azokat az értékeket, amelyeket mi. Szoros kapcsolatban állunk a Budai Ciszterci Szent Imre-plébániával, hiszen óvodánk ennek a területén van. Magától értetődő, hogy elsősorban az ottani atyákkal alakult ki jó kapcsolatunk. Hitbéli és erkölcsi kérdésekben ők adnak támogatást, iránymutatást. Ünnepeinken jelen vannak, segítik a ránk bízott kicsinyek helyes nevelését. Nagyböjtben vagy egyéb alkalmakkor ellátogatunk a gyermekekkel a Szent Imre-templomba imádkozni, ahol mindig jó szívvel fogadnak minket. A kerület többi plébániájával is kiváló az együttműködés, és szeretnénk ezúton is kiemelten megköszönni a Szent Gellért-plébánia kezdetektől tartó, nagylelkű támogatását.

A XI. kerület életét át- meg átszövi a Szent Gellért-i szellemi hagyaték. Egy katolikus óvoda annyiban különbözik egy nem katolikus óvodától, mint egy nem katolikus ember egy katolikus embertől neveti el magát Matolcsy Károly a kérdés hallatán. A miénk nagyon jó, családcentrikus, gyerekközpontú, igényes óvoda. Attól katolikus, hogy az alapító egyesület és a szülők hitvallását és hitvállalását tükrözi. Az intézmény egyébként nyitott, és vannak olyan szülők, akik nagyon szívesen hozzák ide a gyerekeiket, annak ellenére, hogy esetleg más felekezethez tartoznak. Elfogadták ezt a közösséget. Mellesleg nem is nagyon firtatjuk azt, hogy ki milyen világnézetű. Ugyanakkor az óvoda életét alapvetően meghatározzák a nagycsaládok.

A nagycsaládos lét természetes Matolcsy Károlynak: felesége is, ő is nagycsaládból jött, ahol a gyereket ajándékként fogadták, nagy szeretetben nevelték. Ők is ezt a mintát adják tovább a saját gyerekeiknek.

Az óvodából kikerült gyerekek közül igen sokan katolikus iskolákban – gimnáziumban, egyetemen – tanulnak tovább. Ez természetes, hiszen aki ebben a közegben kezdte el tanulmányait, a későbbiekben is ilyen intézményeket választ.
Az alapítók nemzedéke számára nagy öröm látni, hogy azok a szándékok, amelyek annak idején közösséggé formálták őket, más formában ugyan, de továbbra is élnek. Újraéledtek – számol be legfrissebb öröméről Matolcsy Károly. Ennek ékes példája, hogy az utóbbi néhány évben ismét kialakult egy rendkívül tevékeny szülői csoport, akik felvették a lendületet, és új, kedvező változásokat, megoldásokat hoznak. Gyűjtést szerveztek az óvoda felújítására, a kert rendezésére, illetve kitartó munkájuk révén létrejött egy kis tornatermünk, melyet egy használaton kívüli traszformátorházból alakítottunk át. Öröm látni és megélni azt, hogy felnőtt egy új korosztály, amelyik átvette tőlünk a stafétabotot.

Ami pedig a lényeget, az itt folyó munkát illeti, az óvodában jól képzett óvónők dolgoznak; az elismerten magas szintű nevelésbe, szakmai munkába az egyesület közvetlenül nem szól bele. Bízunk bennük, tiszteletben tartjuk a szakmai tudásukat. A szülők mindent megtettek és megtesznek az óvodáért, de az óvodai élet legfontosabb szereplője mégiscsak az óvónő. Örülünk, hogy nálunk kiváló óvónők dolgoznak.

Minden csoportunkban vegyes életkorú gyerekekkel foglalkozunk, háromtól hétéves korig. A vegyes életkorú csoportok szervezése a gyerekek könnyebb beszoktatását, beilleszkedését, a családias légkör megteremtését teszi lehetővé. Így a testvérek akár azonos csoportba is járhatnak.

Jól tudjuk, hogy az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék, számára ez maga az élet, ezért az óvodában töltött idő legnagyobb részét erre fordítjuk. Az irányított, de kötetlen játék során sajátítják el a legkülönfélébb mozgásformákat, gondolkodási műveleteket, szociális készségeket. A délelőtti játék keretében valósulnak meg a következő tevékenységi formák: mese és vers (anyanyelvi nevelés), rajz, mintázás, kézimunka (vizuális tevékenység), a külső világ tevékeny megismerése (környezetismeret, matematika), ének-zene, énekes játék és mozgás (testnevelés).

A csoportokban két-két óvónő és egy dajka foglalkozik a gyermekekkel. Az óvodában folyó vallásos nevelést hitoktató segíti, aki a nagycsoportos korúaknak heti egy alkalommal katolikus hitoktatást tart. A kisebb gyerekek hitre nevelését a csoport óvónői végzik, a nap folyamán változó időpontban, általában délelőtt.

A nevelőtestület tagjait összeköti az azonos életszemlélet, a közös világnézet. Mindannyian elkötelezett, vallásukat gyakorló keresztények, közösen vallják, hogy nem elég jó pedagógusnak lennie annak, aki keresztény gyermekeket akar nevelni, hanem példamutató életet élő, jó kereszténynek is kell lennie.

Matolcsy Károly a beszélgetés végén hangsúlyozza: az óvónőkkel együtt tudják, hogy a nevelés elsődleges színtere a család. Az óvodában csak kiegészíteni lehet azt, amit a gyerekek otthon kapnak.


Fotó: Kissimon István