A spanyol polgárháború vérengzései 1936 és 1939 között mintegy 1,2 millió ember életét követelték. A Szovjetunió támogatását élvező köztársasági kormány politikájának egyik jellemzője a szisztematikus keresztényüldözés volt, amelynek több mint hétezer pap, férfi és női szerzetes esett áldozatául, és nem kímélték a világi hívők életét sem. A legkegyetlenebb módon legyilkolt, ártatlan áldozatok között ott volt az a kilencvenöt irgalmasrendi szerzetes is, akik közül huszonnégyet avattak boldoggá vasárnap. Hetvenegy társukat II. János Pál pápa már 1992. október 25-én a boldogok közé emelte.
A Betegápoló Irgalmasrend hagyományaihoz híven sohasem politizált, ezért a harcok kezdetén a testvérek még reménykedtek abban, hogy a polgárháborúhoz való semleges hozzáállásuk védelmet jelent nekik és betegeiknek is. A borzalmak azonban őket sem kímélték. Mivel az irgalmasrendi testvérek nem hagyták cserben szerencsétlen betegeiket, így ők maguk is a vérengzések áldozataivá váltak, hősi tanúságot téve hivatásukról és Jézus Krisztusról, akinek példáját követve életüket áldozták embertársaikért. Voltak olyan irgalmasrendi közösségek is, amelyeket a szerzetesek megalázása, bebörtönzése és megkínzása után teljesen likvidáltak. A milicisták által megszállt kórházakban megtiltották az imát és az Eucharisztia ünneplését. Az ott maradt testvérek a tilalom ellenére utolsó leheletükig együtt imádkoztak rendtársaik, betegeik és üldözőik lelki üdvéért.
A Spanyolországból származó Betegápoló Irgalmasrend a világ öt kontinensén ötvenegy országban két százharminchat szerzetesközösséggel van jelen. Az egyháztörténelmi jelentőségű eseményen a rend vezetői is részt vettek, hogy fejet hajtsanak testvéreik előtt.
A Betegápoló Irgalmasrend pápai jogú férfi szerzetesrend, keresztény testvérek szerzetesi ima- és életközössége. Soraiba több mint ezer testvér tartozik. A rend világszerte összesen közel háromszáz gyógyítóápoló intézményben, negyvenezer munkatárssal és majd nyolcezer önkéntes segítővel áll a betegek és a szegények szolgálatában. Alapítója Juán de Ciudad, azaz Istenes Szent János (1495–1550), aki beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai gyógyításának, ápolásának szentelte életét. E tevékenység halála után misszióként élt tovább, majd a pápa szerzetesrendként ismerte el a közösséget. Istenes Szent János örökségének jegyében a Betegápoló Irgalmasrend ma a világban – így Magyarországon is – egészségügyi és szociális intézményeket működtet, és irgalmas szolgálattal segíti a rászorulókat.
Küldetésük – a felebaráti szeretet gyakorlása – Isten személyes hívásán alapul. A szerzetestestvérek képzettségüknek megfelelő beosztásban, ápolóként, terapeutaként, lel ki gondozóként, orvosként, gyógyszerészként dolgoznak a rend saját egészségügyi és szociális intézményeiben. A közösség küldetésével és alapértékeivel összhangban, a „minőség, spiritualitás, elfogadás, felelősség és hospitalitás” elvei mentén működnek az irgalmasrendiek magyarországi intézményei is (Budai Irgalmasrendi Kórház; Pécsi Irgalmasrendi Kórház; Váci Irgalmasrendi Kórház, Érdi Szent József Otthon).
„A rendünk küldetését meghatározó hospitalitas szellemében kötelességünk korunk kihívásaival szembesülni, és a segítségre szorulókat szolgálatunk középpontjába állítani. A hospitalitas a »vendégszeretet« szóval fordítható magyarra. Gazdag tartalma jelenti a segítséget kereső emberekhez való odafordulást, mindenféle fenntartások és feltételek nélkül, hogy a jó valóban kifejthesse hatását. A szolgálatot magas szakmai színvonalnak kell jellemeznie, amit Istenes Szent János emberképének megfelelően kiegészít az emberséges magatartás és az emberek lelki igényével való törődés” – összegezte az irgalmasrendiek karizmáját Kozma Imre atya, a rend magyarországi vezetője.
Betegápoló Irgalmasrend (Magyarország)
