Leggyakrabban Bologna, Pesaro és San Francisco operáiban énekel, de legszívesebben Bécsben tartózkodik, ahol nemrég Kammersänger (kamaraénekes) címet kapott. Németül, franciául, angolul, olaszul beszél, de énekel cseh nyelven is – és ismeri a bécsi dialektust. Talán ezért is érzi mindenki közeli barátjának a Staatsoperben: Schade mindenki Michaelje, akinek mindenkihez van egy kedves szava. Tréfás kedvű, de a sok ismert és megszólított operasztár között talán a legnagyobb komolysággal dönt szerepválasztásában. Az eredmény: változatos repertoár és állandóan fejlődő hang. Nyughatatlan, örökmozgó, minden rendezői ötletre kapható. Biciklin érkezik, állandóan csörgő mobiltelefonnal. Hiába, a nyolc csemete Kanadában maradt…
– Herr Kammersänger, csak két kerékre futja a Staatsoperben kapott gázsiból?
– Gyorsabb, környezetkímélőbb, és ma még nem sportoltam. E házban való debütálásomhoz is stílszerű ez a mobilitás. 1992 szeptemberében éppen előénekeltem Holender igazgatónál, amikor váratlanul megkérdezte: – Mit csinál holnap este? (Ő már tudta, hogy Ramon Vargas lemondta fellépését A sevillai borbélyban.) Mert akkor holnap énekel! Másnapra aláírt szerződés köt Stuttgartba – szabadkoztam. Mire ő: Csak jöjjön, én intézkedem, az igazgató jó barátom…
– Két évvel később már belopta magát a Theater an der Wien publikumának szívébe: a Muti vezényelte emlékezetes Cosí fan tuttéban. Beindult a „nagyüzem”, amelynek állandó állomásai azóta is: a MET, a Scala, a chicagói opera, a londoni Covent Garden, Salzburg… – számtalan szerep. Hogy lehet, hogy a Don Giovanni Don Ottavióját nem kedveli?
– Nem tisztességes, amikor egy szerelmes férfi mindent megígér kedvesének, miközben maga sem gondolja komolyan. Egyedül állsz a színpadon, és nem teszel semmit. Nem jó a közérzetem. Aztán a zeneszerzőre gondolok, hisz nem én vagyok a főszereplő. Érte történik az előadás.
– Egy másik helyzet is adódott életében, amikor éppen a statikus állapot ragadta magával. A 2002-es salzburgi Kusej-rendezés…
– Szeretem azt a kedves bolondot! Amikor ott először megláttam a debütáló Anna Netrebkót baby dollban a színpadon, elállt a lélegzetem. Kusej biztatott: szegény éppen elvesztette az édesapját. Vigasztald meg! A helyzetet bizarrnak éreztem, dehogyis mertem volna közeledni Annához! Az előadás persze kirobbanó siker lett, és nemzetközi karrierje üstökösként emelkedett a magasba. Anna az a partner, aki veszi a lapot, visszapasszolja a labdát – hogy a foci nyelvével éljek. Ez a készség pedig jó színpadi atmoszférát teremt. Nála 2002-ben döntött úgy a Jóisten, hogy elindítja a siker útján.
– Ha már a partnernőknél tartunk, mostanában gyakran énekli: „Grüß mir die Frauen im schönen Wien!
– Kálmán Imre Marica grófnőjére gondol! Thomas Angyan, a Musikverein nagyszerű igazgatója úgy döntött, elevenítsünk fel egy darabka bécsi múltat, ami sajnos egyre inkább a feledés homályába vész. A koncert címe: Wien, Wien, nur Du allein! Már korábban is énekeltem a Filharmonikusokkal bécsi dalciklust, nemrég éppen Kanadában. Olyan ez, mint a Sachertorta. Sok finom utánzata van, de a legkiválóbb mégis az eredeti recept szerint készült. Ezt remélem én is a genius locitól.
– Sokféle operát énekel, de a dalirodalmat legalább annyira szereti. Egyik nyilatkozata szerint „minden egyes dal olyan, mint egy miniopera, ugyanolyan komolyan kell venni”.
– Vagy inkább minidráma, ha a Schubert-dalokra gondolunk. Legutóbb Grafeneggben Rudi Buchbinder kísért.
– A Szép molnárné előadásában annyira érződött szenvedélye, hogy a nézőt szinte meglebbentette a téboly szele.
– Hát nem bizarr a helyzet? A molnársegéd saját mesterének lányába szerelmes. Olyan lehetett ez akkoriban, mintha az a bolond ötletem támadt volna, hogy Lady Dianának udvaroljak. Elérhetetlen piedesztálon állt előtte a nő, egy egészen más világ képviselőjeként.
– Ön mélyen érző művészként átélve interpretálja szerepét. Ugyanakkor nem szereti meghallgatni saját magát. Perfekcionista, vagy talán szégyelli érzelmeit?
– Élő felvételt visszahallgatni kínzással felérő. Én is drukkolok, vajon ki tudom-e vágni a magas hangot, elég árnyalt-e az előadásmód? Stúdiófelvételnél más a helyzet, a fejhallgatón öblös, komfortos hangot hall az énekes, ahol minden tökéletes.
– Amennyire nagy hangsúlyt fektet a tanulásra, hallottam, annyira nem szereti hallgatni a nagy elődök interpretációit. Miért?
– A legrosszabb, amit egy énekes tehet, ha megpróbál belebújni más példakép, neves előd bőrébe. Természetellenes lesz, és a hangjának is árthat. Fogadjuk el az ég adományát úgy, ahogy azt kaptuk, és próbáljunk meg jól gazdálkodni vele!
– Mitől lesz valaki sztár?
– Sok fiatal művésszel dolgozom, és figyelem őket. A kezdő igyekszik mindent megtenni, hogy az alkalmasságát mutassa. Ez készenléti állapotot jelent, de a döntés fentről jön. Talán minél kollegiálisabb valaki, annál gyorsabban következik be a nagy pillanat. A tehetség dönti el, kiből lesz jó énekes. Hogy kiből lehet sztár? Akit felkap a média, aki divatba jön, akinek ügyesebb a menedzsere. Ha valaki Ferrariban ül, az emberek azonnal Schumacherhez hasonlítják. Én boldog vagyok szerény Mozart-fiákeremben.
– Amennyire szereti Mozartot, annyira ódzkodik Verditől, miért?
– Verdit élvezzék csak a kollégák, nekem elég a Requiem. A Mozart-Richard Strauss-Wagner vonal testreés hangomra szabottabb! Mozart fejleszti, hajlékonyan tartja a hangot. Lehetővé teszi a szép éneklést, amely a szívből jön; Maria Callas volt ennek kimagasló művésze. Szeretek kirándulni az oratórium- és dalirodalomban: Beethoven, Haydn, Elgar, Schmidt, Berg, Massanet következő munkáim. Persze mindenkiben dolgozik a becsvágy, megmutatni, mire képes. De soha ne legyünk hűtlenek önmagunkhoz és hangunkhoz! Hallgassunk az ösztönünkre és az eszünkre, konzultáljunk intendánssal, karmesterrel, én is így tettem Mutival, Harnoncourttal, Franz Welser-Mösttel. De leginkább mégis az őrangyalomra hallgatok. A sorsszerű döntések odafent születnek. Az énekes teste érzékeny hangszer. Beszívja és „feldolgozza” a levegőt – de a hogyan a Jóisten döntése.
– Lámpalázas előadó, de mindig áldoz figyelmet, türelmet, időt a partnereire is…
– A legkiválóbb pályatársakkal állhattam már eddig is színpadon, és a legnagyszerűbb elhunytak óvták lépéseimet. Almavivaként legutóbb Elina Garanca és Fritz Wunderlich volt a partnerem. Az öltöztető néni szeretettel simogatta meg grófi pelerinem, és áhítattal súgta: Művész úr, nézze csak meg a köpeny nyakát. A nagy Wunderlich neve állt ott belehímezve. Ha nem leszek sikeres, legalább abban a kitüntetésben volt részem, hogy viselhettem a híres köpenyt – vigasztaltam magam.Nem meditálok és nincs talizmánom. A premier izgalma ígéretes, az utolsó előadás izgalma pánikérzés, képes vagy-e megfékezni a lovat? Így megy ez a karrier végéig. Dolgozol, felkérnek, keresnek, nem kell ajánlkoznod. De ha nem keresnek többé, az a történet vége. Akkor talán intendáns leszek Veronában, vagy megtanulom Verdit is, hogy legalább még egyszer dolgozhassak Kusej rendezésében.A tapsot pedig fenntartással kell fogadni és meg kell hallani, mennyire jön szívből. Mert taps is sokféle létezik…
(Michael Schade 2010. január 1-jén 19 órától Budapesten, a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lép fel, Haydn A teremtés című oratóriumában, Genia Kühmeier és Hanno Müller-Brachmann partnereként. A Freiburgi Barokk Zenekart és az Arnold Schoenberg Kórust Fischer Ádám vezényli.)
