A szegény nővérek rendje

Szent Klára Assisi szülötte volt, ugyanúgy mint Ferenc. Szintén előkelő, nemesi családból származott, ezért döntése, hogy követni akarja Ferencet, nagy felháborodást váltott ki környezetében. Ahogy életrajzai is megemlítik, a tizennyolc éves lány a barátnőjével együtt szökött el otthonról, hogy 1211-ben, az akkor a városban prédikáló Ferenchez csatlakozzon. Az ő útmutatása alapján először a bencés apácák kolostorában éltek, majd 1215-ben Klára külön rendet alapított Szent Ferenc lelkisége alapján. Ő volt az első nő, aki követői számára regulát írt – ahogyan ő nevezte, a „szegény nővérek rendjének”. A nővérek a szemlélődő életmódot követték, a szüzességi és az engedelmességi mellett olyan szegénységi fogadalmat is tettek, amely szerint semmit sem birtokolhattak – sem egyénileg, sem közösen. A mindennapi megélhetésüket koldulva kellett megszerezniük. Klára 1253-ban halt meg, s már 1255-ben szentté avatták.
Magyarországon már Klára életében megjelentek az első klarissza apácák, 1239-ben Nagyszombatban létesítették első kolostorukat. 1297-ben Pozsonyban, 1334-ben Óbudán, 1340-ben Nagyváradon, később Kolozsváron, Budán, Pesten és Zágrábban telepedtek le. Hagyományosan a magyar klarissza kolostorokban nevelkedtek a főúri családok lányai. A rend nevéhez fűződik számos magyar nyelvű kódex, mint például a Jókai-, a Nádor-, a Simor- vagy a Tihanyi kódex. Mindemellett a kolostoruk környékén élő szegényekkel is ők foglalkoztak. A rend virágzó, magyarországi életének II. József 1782-es feloszlató rendelete vetett véget. A rend csak 1995-ben érkezett újra hazánkba. Az újraalapítás során, a francia „Le Rameau de Sion” (Sion ágacskája) nővérei munkája nyomán jött létre a szécsényi kolostor 1995. augusztus 12-én. A „Szécsény ágacskája” monostor a hazánkban élő közösség központja.

A kolostorban ma is laknak francia nővérek, akik a hazájukból érkező megújulás képviselői. Egy francia szerzetesnő, Szentháromságról nevezett Marie-Paul nővér 1979-ben a lotaringiai Sion-dombon telepedett le két másik társával. Ezzel olyan megújulás kezdődött, amely tulajdonképpen radikális visszatérést jelentett a Szent Ferenc-i lelkiséghez, Klára eredeti regulájához. Itt, a Sion ágacskája remeteségben gyűjtötte maga köré Marie-Paul nővér az első magyar nővéreket. A magyarországi nővérek is az 1989-ben egyházilag is jóváhagyott rameau-i „Élet Statútuma” szerint élnek. Klárához hasonlóan úgy tekintenek az élet minden egyes pillanatára, mint a megfeszített Krisztussal való egyesülés útjára. Monostoruk nyitott minden arra járó számára: a nővérek, akik naponta több órát töltenek imádsággal, rendelkezésére állnak mindenkinek, akár együtt imádkozásra, akár lelki beszélgetésekre. Az alapokhoz való visszatérés azt is jelentette, hogy radikálisan megélik a szegénységet, ahogy annak idején alapítójuk is tette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..