A rosszak gőgjét legyőzi a jók alázata
Fotó: Merényi Zita

 

Csaknem két hét telt el azóta, hogy május elsején Szombathelyen boldoggá avatták Brenner Jánost. Akkor ott az ország minden részéből és a határainkon túlról érkezett több mint húszezer ember, több ezer pap, szerzetes és ministráns akart részese lenni a magyar Egyház ünnepének. Az azóta sem szűnő érdeklődésről megosztások sokasága tesz tanúságot. Az oltárra emelésért hálát adó esti zarándoklaton, Rábakethelyen és Zsidán pedig a helyi közösséghez tartozók vettek részt nagy számban: imádkozva és énekelve járták végig vértanúhalált halt lelkipásztoruk utolsó útját. Megölik a pásztort, és szétszéled a nyáj?
Brenner Jánost 1957-ben, egy decemberi éjszakán támadták meg. Verték, brutálisan bántalmazták, harminckét késszúrással végeztek vele. A gyilkosság pontos körülményeire azóta sem derült fény, azt azonban tudjuk, hogy a huszonhat éves, jó fizikumú pap a fiatalok szívósságával harcolt ez életéért, haláltusája hosszú és magányos volt. A Kethely és Zsida között az erdőben elszenvedett támadás után még elküzdötte magát Zsidá­ig, ott vérzett el, s ott találtak rá másnap a falusiak.
„A gonoszság misztériuma mutatkozik meg itt; a gonoszságé, amely beszennyezi a történelmet, megrontja az emberi szívet” – mondta a boldoggáavatási szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa. Arra figyelmeztetett, aminek a magyar valóságot ismerve mi is a tanúi voltunk és vagyunk: „A konkoly könnyen elburjánzik a jó mag ültetvényén. A gonosz nyomában hullahegyek, megvetés és szégyen marad.” Mennyi sebet okozott a vallásellenes hatalom! Amato bíboros hosszan sorolta a magyar Egyházat ért csapásokat. Mind pásztoraiban, mind híveiben támadták és megalázták az Egyházat, elítélték Mindszenty József hercegprímást, szerzetesek százait hurcolták el, megszüntették a budapesti hittudományi kart, békepapi mozgalmat indítottak a papság megosztásának szándékával, vérbe fojtották a szabadságra vágyó nép forradalmát, tízezreket – köztük ezerötszáz papot és ötszáz szerzetest – ért megtorlás. Gyógyírt ezekre a sebekre csak a szeretet civilizációja adhat, a hiteles emberség, az Isten által belénk ültetett képességek és érzelmek – a szabadság, az igazságosság, a béke, a testvériesség és a tisztelet – felmutatása. „A rosszak gőgjét legyőzi a jók alázata.”
Erdő Péter bíboros, prímás a szentmise homíliájában így fogalmazott: „Hatvan évvel ezelőtt egy sötét téli éjszakán úgy tűnt, hogy meghalt egy eszmény. Most, évtizedek múltán Ferenc pápa döntése nyomán itt áll előttünk az új, a nagy, fényes pártfogó, Boldog Brenner János. Sokszor azt hisszük, hogy keresztény hitünk és Egyházunk elfáradt. Vagy támadások és üldözések áldozta lett. De aztán egyszerre csak fölragyog a fény, és átsugárzik rajtunk, beborít minket világosságával Isten ereje és bölcsessége.” Erdő Péter külön szólt a papokhoz és a ministránsokhoz.
A papokat mint „Krisztus szeretetének személyükben is hivatott képviselőit” hivatásuk nagylelkű teljesítésére buzdította, a ministránsokat pedig arra, hogy mindig gondosan készüljenek a szertartásokra. „Alakítsatok Brenner János-köröket, ahol tanulással, gyakorlással pontosan megismeritek a szentmise és az Oltáriszentség titokzatos méltóságát és ellenállhatatlan, felszabadító erejét” – biztatta őket.
A szentgotthárdi Nagyboldogasszony-plébánia filiái, Rábakethely, Zsida, Máriaújfalu, Farkasfa, Magyarlaka, azok a települések, ahol Brenner János szolgált, már elindultak ezen az úton, 2007-ben létrehoztak egy közösséget. A szentgotthárdi Keresztény Megmozdulásokért Egye­sület zarándokútra és hálaadásra hívta a híveket a boldoggá avatás napjának kora estéjén. Rábakethely és Zsida között, azon az úton, ahol a fiatal káplánt a végzetes éjszakán megtámadták, sajátos keresztutat hoztak létre. Ez a mintegy három kilométeres útvonal a rábaket­he­lyi templomtól indul, s az erdőn át a Brenner-kápolnáig vezet, onnan halad tovább a Zsida városrészen álló emlékkeresztig. Idén elkészültek a stációk: tizennégy egyszerű gerenda, mindegyikbe belevésve, égetve egy-egy római szám, s rajta szép fehér virág. Ez az öröm útja, amely a győzelmet hirdeti a szomorúság felett, s azt, hogy feltámadásával Krisztus megörvendeztette a világot – hangsúlyozta Székely János püspök. – Kifejezi a ma zarándokainak örömét is, hogy bár a pásztort megölték, a nyáj nem széledt szét. A tizennégy stáció, a keresztút evangéliumi gyökerű folytatásaként, Jézus és tanítványai találkozásait idézi elénk, amelyek a feltámadása és a mennybemenetele közötti időben történtek. Barsi Balázs ferences szerzetes elmélkedései idézik fel Mária Magdolna, a „hitetlen” Tamás apostol, Saul és az emmauszi tanítványok Jézussal való találkozásának történetét, és minket is találkozásra hívnak.
Papjuk emlékét követve a települések lakói a vértanúság évfordulójának éjszakáján 2010 óta minden évben végigjárják ezt az utat. Most a kethelyiek kórusának vezetésével, imával, énekkel haladt a menet Brenner János utolsó útján. Legelöl a keresztet és a boldoggá avatott ereklyéjét vitték. A tavaszi újjáéledésben, a madárdaltól hangos erdőben a feltámadás örömében jártunk ugyanazon az úton, ahol egykor a téli éjszaka hideg sötétségében a halál akarta átvenni az uralmat az élet felett. A zarándoksereg ünnepel, s a vallásellenes hatalom által meggyilkolt, ma a boldogok sorába emelt lelkipásztor azt üzeni neki: Krisztus, a történelem ura, a bárány, akit megöltek, mégis él! – Székely János püspök így fogalmazta meg az ünnep üzenetét.
A zarándokok az emlékkápolnánál megálltak, és igeliturgiát ünnepeltek. Brenner József nagyprépost, János öccse megrendítő szavakkal emlékezett vissza a testvérével való utolsó találkozásra és a halálhírét hozó távirat átvételére. Elmúlt dolgokról beszélt, de ennek a múltnak az átélői még itt vannak közöttünk. A mi életünk valósága elevenedett meg a szavai nyomán. S a nagy érzelmi erejű történések hozzásegítenek minket ahhoz, hogy a fiataloknak is továbbadhassuk történelmünk meghatározó tapasztalatát.
Már erősen alkonyodott, amikor véget ért a szertartás a kápolnánál, és a menet folytatta útját Zsidára, ahhoz a helyhez, amelynek közelében 1957-ben megtalálták Brenner János holttestét. Ahogy az imádkozók a házak közé értek, egyre több mécses gyúlt az ablakokban, a kerítéseken és a villanyoszlopok betonpillérein. Zsida emlékezetében ma is él az egykori káplán tisztelete.
Isten szolgáját megölhették, de a hitet, amit hordozott, nem tudták elpusztítani – ezt hirdette a boldoggá avatás ünnepén a hitéről tanúságot tett sokaság.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.