A praktikus Máté evangélista

Sajnálkozott a parlagföldek miatt, hivatkozott tévéhíradásokra szerte az országból. Aztán, mint akinek eszébe jutott valami, levette gyűrött kalapját. „Szlovák-magyar vagyok – mondta, emlékszem nagyapám szokására, mondására a búzavetés heteiből. Markában búzaszemeket tartott, kereszt alakban a felszántott földre szórta őket, és így szólt: Segíts, Istenem. Legyen nekünk is elég, meg jusson a szegényeknek is.”

Jópárszor eszembe jutott ez Szent Máté hetében, a „Máté-héten”. És sokszor forgatom a könyvét.

A Salernói-öböl őrzi az evangélista emlékét, és maga a város is, ahol eltemették. Legendák beszélnek róla. Kevés az életrajzi adat. A kereszténység múltját jól ismerő IV. századi püspök, a historikus Euszébiosz közlése, hogy Máté Palesztinában hirdette Krisztus tanítását. Fontos adat, azonban a mai napig tart a tudósvita arról a presbiteri iratról, melyet Pápiásznak tulajdonítanak, s melyre a püspök hivatkozik. Máté könyve az, ami eligazítja a mai szentírásolvasót a szerző gondolatvilágában. A biblikusok „teológiai remekműnek” tartják evangéliumát. Hogy valóban ő írta-e, arról a következőt érdemes megjegyezni. Az evangélista figyelmesen gyűjtötte-őrizte Jézus szavait, beszédeit. Aztán mintegy műfajilag rendezte és továbbadta őket. A szentírástudomány modern álláspontja: a beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma a forrása annak a szent könyvnek, amit Máté evangéliumának nevezünk. Az ékszerész remekművét lehet hozzá hasonlítani: aranykeretbe foglalt igazgyöngy. Hasonló tartalmú „szövegtestekből” áll össze a jól ismert, a kereszténység lényegét összefoglaló Hegyi beszéd, a példabeszédek, a „jajkiáltások” sora. Ez utóbbi a farizeusok magatartására vonatkozik. És itt van az eszkatológikus beszéd, titokzatos mondatával: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia minden angyalával, helyet foglal fönséges trónján.”

Máté sohasem botránkozott meg Krisztus szavain. Ő, a vámos, akinek házába betért az Úr, miután a vámasztaltól hívottat legközvetlenebb tanítványai közé sorolta. Botránkoztak a „képmutatók”. Ekkor hangzott el az azóta is felejthetetlen mondat: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Vagyis az Úr a szeretetet többre becsüli minden „külső előírásnál”. Kant, a filozófus mintha Máté könyvére gondolt volna, amikor A gyakorlati ész kritikájában közölte: „…a szeretet Isten irányában mint hajlam (más szóval szenvedélyes szeretet) lehetetlen; minthogy nem tartozik az érzékek tárgykörébe. Ugyanilyen szeretet az ember irányában viszont lehetséges, de ilyet nem lehet megparancsolni, mivel senki embernek nincsen hatalmában, hogy tisztán parancsolatból szeressen valakit. Tehát a gyakorlati – praktikus – szeretet az, melyet minden törvényben, mint a törvény lényegét, magját benne értünk.” Hogy az irgalmasság napjainkban mit jelent(hetne), aligha kell magyarázni!

Legendatörténet szerint Máté Etiópiába ment, ahol kincstárnok volt Kandaké királyné udvarában. Az Apostolok cselekedetei említi a királynőt: Fülöp diakónus keresztelte meg…

Az evangélista személye a mennybemenetel után vált fontossá. Ő gyűjtötte össze mindazt a jézusi tudást, amelyből egy teljes evangélium kerekedett. Rendkívül jártas volt kora monetáris ismereteiben: sohasem véti el, milyen pénznemmel kell fizetni különböző helyzetekben. Ez sem fölösleges üzenet egy hazardírozó bankvilágban…

 

 

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.